Wolfgang Herrndorf regényének ifjú hősei olyat visznek véghez, amiről biztosan sok ábrándos, összezavarodott, kalandvágyó kamasz álmodik. A széthullófélben lévő családból származó, elhanyagolt Maik, és a semmiféle említésre méltó családdal nem rendelkező osztálytársa, az orosz származású Csikk a nyári szünidő kezdetén elkötnek egy ócska Ladát és elindulnak világot látni. Céljuk Havasalföld lenne, ahol Csikk rokonai élnek, de hőseink utazásszervezési képességei nem éppen kiválóak: iránytűjük és térképük például nincs, úgyhogy a fiúk hamarosan Kelet-Németország úttalan útjain és évtizedekkel korábbi állapotokat idéző, ijesztően holdbéli tájain találják magukat. Menet közben aztán hol észbontóan vicces, hol pedig veszedelmes kalandokba keverednek, s közben persze sok mindent megtanulnak az életről, az emberek viselkedéséről és önmagukról is. A regény egyik fő gondolata – vagy mondjuk úgy, tanulsága – egyébként az, hogy az emberek alapvetően jók és kedvesek – s ebből már sejthető, hogy nem éppen egy nihilista vagy túlzottan búbánatos kamaszregénnyel van dolgunk.