1957 nyarán vagyunk - a levert forradalom után -, egy ifjúkori első szerelem végső szétbomlásában (és mégsem tud szétbomlani) és egy új szerelem születésében (és mégsem tud megszületni). A színhelyek: Pest, Buda, Mártély Pécs. Fiatal művészek (főiskolások) és egyetemisták újra magánéletbe szorult világa. A depresszióba menekülő ráció óceáni érzéssel vigasztalja magát, kiterjesztett lét-érzékeléssel, miközben sorsa életeken, halálokon, szakításokon át irracionális döntések felé sodorja. Mennyire lehet szabad az egyén a szerelmi köt(őd)ésben? Mennyire és miképp a szabadságkorlátozó, szabadság-megcsúfoló történelmi pillanatban? E kérdések és a körülírt, töprengő, felsajgó válaszajánlatok teszik napjainkban is aktuálissá, élményszerűvé Vekerdy Tamás kissé egyenetlen, a félmúltból érkezett alkotását.