Az alapvető célkitűzéseik mindenütt ugyanazok voltak a külső körzetekben is. Legfontosabbak: az ország függetlenségének a visszaszerzése és a demokrácia megteremtése.

Angyalföldön a hatalom csak a novemberi intervenciós csapatok támadásakor omlott össze, amikor a kerület északi részén intenzív ellenállás bontakozott ki. Az Újpesti Nemzeti Bizottság nemcsak a közigazgatást irányította, hanem – rendkívüli módon – a közbiztonságot, sőt a szabadságharc szervezését és vezetését is. Pestszentlőrincen szinte teljes konszenzus jött létre a régi rendfenntartó erők és a spontán módon összeállt felkelők között – természetesen csak november 4-éig. Kispesten a közbiztonság ellenőrzését a katonai és nemzetőrségi-rendőrségi erők együtt gyakorolták. A szabadságharcot viszont a civil erők folytatták.