Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.

Sigríður Hagalín Björnsdóttir egy nem mindennapi világba vezeti el olvasóit, a történet, amely akár valós is lehetne már az első oldalakkal magába szippant. Az első mondatok olyan elemi erővel hatnak az olvasóra – amennyiben valóban neki való a könyv –, amelyek után minden kételkedés nélkül faljuk a sorokat tovább anélkül, hogy sejthetnénk, pontosan mi vár ránk, A figyelemfelkeltő Előhang után szépen lassan kibontakozik egy történet, amely később úgy ér véget, hogy mi magunk sem tudjuk, véget ért-e igazán. 

Izland egyik napról a másikra minden kapcsolatot elveszít a külvilággal, így a szigetország teljes mértékben elszigetelődik. Ez eleinte még sokaknak fel sem tűnik, ám ahogyan érezhetővé válik ennek az elzártságnak a súlya, annál nagyobb zavargások törnek ki a korábban békés és szervezett Izlandon. Az emberek csapatokba verődve kezdenek fosztogatni, még a gyerekek is kétes társaságokba verődve klikkesednek, megszűnik a tisztelet, és sokakban megrendül embertársaikba vetett bizalma. Izland lakossága teljes mértékben magára marad, és a szigetországon belül is olyan, mintha mindenki egyedül lenne, mindannyian csak saját magukra számíthatnak.