„Vannak emberek, akik sohasem jutnak el Fantáziába, meg olyanok is, akik eljutnak ugyan, de aztán örökre ott maradnak. Kevesen vannak, akik eljutnak oda, majd vissza is térnek. Akárcsak te, Barnabás. És az ilyenek gyógyítják meg mind a két világot.”
A Végtelen történet egy olyan könyv, amit akárhányszor olvas el az ember, mindig talál benne valami újat. Ez elmondható Michael Ende többi könyvéről is. Szinte álomszerűek, szimbolikusak, kissé szürrealisztikusak. Az emberi lélek rejtelmeibe visz el, amit nem lehet soha tökéletesen megismerni. Amikor Barnabás belekerül a történetbe, végigjárja azt a lelki utat, ami végül a szeretethez viszi el....de ennek az útnak sok buktatója van...