Felzaklató mű az Arankakor, hiszen még évtizedekkel az annyira várt rendszerváltás után sincs minden kibeszélve. Az érintettek szinte mind már a temetőkben, a családokból az akkor (’45 és ’53 között) volt gyerekek is már csak szerencsés esetben vannak az élők között. És amint a táborok bezárásakor elhangzott: „soha, sehol, senkinek” nem beszélhetnek róla, a későbbi nemzedékek még annyit sem tudnak a történtekről.

Sunyák Antal leszármazottai megőrizték azt a keveset, ami édesapjuktól megmaradt, és Nagy Bandónak adták át. Így tehát az utókor krónikása mondja el, hogyan lett Sunyák Antalból tanyásgazda, aztán kulák, végül névtelen sírba rejtett, agyonvert ember.