Erika Kohut, a zongoratanárnő kettesben él anyjával, aki zongoraművésznek szánta, és rákényszerítette, hogy minden egyéb vágyát a karriernek rendelje alá. Az elszigeteltség és az érzelmi megnyomorítottság miatt a nő képtelen rátalálni szexuális identitására. Amikor viszonyt kezd az egyik tanítványával, rájön, hogy már csak a szenvedésben és a büntetésben tudja megélni a kéjt.

„Az idő múlik, mi pedig múlunk vele. A sajtbúra üvege alatt összezárva egymással, Erika és a mama. A búra csak akkor emelkedik föl, ha valaki kívülről megfogja az üveggombot, és felfelé húzza. Erika egy időtlen, kortalan, borostyánba dermedt bogár. Nincs története, és nem történik vele semmi. Ez a bogár már rég nem képes se csúszni, se mászni. Erika belesült a végtelenség sütőformájába.”

A zongoratanárnő felkavaró olvasmány; szerzője szinte mindent tud az érzelmekről és azok kialakulásáról-eltorzulásáról. Nem a cselekmény a döbbenetes regényében - bár annak kibontása írástechnikailag is bravúros - hanem a cselekmény lezárása: katarzis nélküli, durvaságot elfedő és nem feloldó jóslata a kiúttalanság reménytelen érzését merevíti az életbe. Jelinek regényének szövegvilága minden története ellenére egy ahistorikus Senkiföldje, amely a szubjektivitását kioltó nő(iség) köré épül. A szöveg a szubjektum destrukciójának allegóriája. - A közelmúlt világirodalma megkerülhetetlen írójának kitűnő műve minden művelt olvasó figyelmére érdemes.