Kemény István két egymást követő évben is bekerült a Libri irodalmi díjak döntősei közé. Tavaly Lúdbőr című esszékötete, idén pedig új verseskönyve, a Nílus került fel a díjak rövidlistájára. A könyv nagy utat jár be első és utolsó verse, a Duna ismerős rakpartja és a perzselő nap alatt hömpölygő Nílus aszketikus magánya között. A kötet összetartó eleme a víz, ami néhány oldalanként rendre felbukkan a sorok közül, hol tükörként szolgáló pocsolyák, hol az ablakon túl kopogó zápor képében. Kemény István versei látszólag önmaguk ellen dolgoznak: időről időre rávesznek bennünket, hogy felnézzünk a lapokból, és inkább magunk körül nézzünk szét.