Petőfi versek az év első hetében
Időpont: 2025. január 1-5. szerda-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig
PETŐFI SÁNDOR (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. - Fehéregyháza, 1849. július 31.) költő, forradalmár, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja 201 évvel ezelőtt született. Közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, az ismertebb műveit több nyelvre lefordították. Gyönyörű Petőfi versek olvashatóak a költőtől az év első hetében a születésnapjára emlékezve a könyvtár elektronikus felületein.
Egyik legismertebb költeménye a Nemzeti dal, amely mű az 1848. március 15-i forradalom máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Petőfi Sándor emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta településein több múzeum, emlékház, utcanév, szobor és emléktábla őrzi.
„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.” - ahogy Németh G. Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár írta korábban.
PETŐFI SÁNDOR: NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Laci te,
hallod-e?
Jer ide,
jer, ha mondom,
rontom-bontom,
ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
meg talállak csípni,
igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput;
majd meglátod, hogy mi fut
rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
szállj be Laci fejibe.
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe’,
kapta magát, telemerte.
És vajon minek
merítette meg
azt a vedret?
Tán a kertet
kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?… Nem biz a.
Telt vederrel a kezében,
a mezőre ballag szépen,
ott megállt és körülnézett;
ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
nézi át a mezőséget,
a vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
ott az ürge,
hű, mi fürge,
mint szalad!
Pillanat,
s odabenn van,
benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
odanyargal egyenest,
a lyuk mellé,
s beleönté
a veder vizet;
torkig tele lett.
A szegény kis ürge
egy darabig türte,
hanem aztán csak kimászott.
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
nyakon csipték, hazavitték.
S mostan…
Itt van…
Karjaimban,
mert e fürge
pajkos ürge
te vagy, Laci, te bizony!
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
még a ládára is fölszáll,
eszébe jut, kotkodákol,
s nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
válogat a kendermagban,
a kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
jól megbecsülje kend magát,
iparkodjék, ne legyen ám
tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
hadd beszélek mostan veled,
régi cseléd vagy a háznál,
mindig emberül szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
kedvet ne kapj a tyúkhúsra.
Élj a tyúkkal barátságba…
anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor: Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"
Petőfi Sándor: Füstbement terv
Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron...
Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.
Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.
Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.
Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes...
Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.
Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.
Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.
Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Nem érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hagjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger
Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sulyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölul a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
“Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9. /könyvtári szolgáltatási helyszín/
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 15. /könyvtári programok helyszíne/
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.
Címkék: Wekerlei Könyvtár, Petőfi versek az év első hetében, Petőfi Sándor, online versek
Kapcsolódó programok

2024. évi december havi programok a Wekerlei Könyvtárban (archiválva 2025.01.09.)
2024. évi december havi programok a Wekerlei Könyvtárban; A népmesék világa - MeseKör felnőtteknek; Adventi verselés - Versbarátok klubja; Karácsonyi hangulat a Wekerlei Könyvtárban - Ünnepi fotós séta; Budapesti karácsonyi fotók - Wekerlei világjárók; Ünnepváró versek és idézetek szeretettel; Szilveszteri verses vidámkodás; Verses köszöntő az év első napjaira;
Bővebben
A magyar kultúra napja versekben :: 2025.01.20-26. (archiválva 2025.02.09.)
A jeles nap hetében naponta megajándékozzuk a verskedvelőket egy-egy gyönyörű magyar költeménnyel a könyvtár honlapján és Facebook oldalán.
Bővebben
Budapesti karácsonyi fotók - Wekerlei világjárók :: 2024.12.20-31. (archiválva 2025.02.03.)
Fotósorozat az év egyik legszebb, legmeghittebb ünnepéről.
Bővebben
Budapesti karácsonyi fotók - Wekerlei világjárók :: 2024.12.20-31. (archiválva 2025.01.09.)
Fotósorozat az év egyik legszebb, legmeghittebb ünnepéről.
Bővebben
Fotós séta a téli Budapesten - Wekerlei világjárók :: 2025.01.13-31. (archiválva 2025.02.03.)
A tél szépsége, jégvirágai, szürkés-ködös hangulata képeken. A könyvtárosok által készített fotók megtekinthetőek a Wekerlei Könyvtár honlapján és Facebook oldalán január végéig.
Bővebben
Karácsonyi hangulat a Wekerlei Könyvtárban - Ünnepi fotós séta :: 2024.12.10-31. (archiválva 2025.02.03.)
Az ünnepi díszbe öltözött Wekerlei Könyvtárban készült fotók megtekinthetőek a könyvtár honlapján és Facebook oldalán december végéig.
Bővebben
Karácsonyi hangulat a Wekerlei Könyvtárban - Ünnepi fotós séta :: 2024.12.10-31. (archiválva 2025.01.09.)
Az ünnepi díszbe öltözött Wekerlei Könyvtárban készült fotók megtekinthetőek a könyvtár honlapján és Facebook oldalán december végéig.
Bővebben
Kedves versek nem csak gyerekeknek :: 2025.01.06-12. (archiválva 2025.02.03.)
Kedves gyermekversek kicsiknek és nagyoknak a Wekerlei Könyvtár honlapján és Facebook oldalán egy héten át.
Bővebben
MeseKör felnőtteknek - A népmesék világa :: 2025.02.12.
Népmesék az életről, a tegnapról, a máról, a holnapról, az emberekről és az emberi kapcsolatokról.
Bővebben
Petőfi versek az év első hetében :: 2025.01.01-05. (archiválva 2025.02.03.)
Gyönyörű versek olvashatóak a költőtől az év első hetében a könyvtár elektronikus felületein.
Bővebben
Szerelmes versek Bálint napra :: 2025.02.12-14.
Szép szerelmes verseket küldünk virtuálisan a könyvtár honlapján és Facebook oldalán az ünnep alkalmából.
Bővebben
Szilveszteri ételeink és italaink :: 2024.12.27-31. (archiválva 2025.02.03.)
Az év utolsó hetének napjain a könyvtár honlapján és Facebook oldalán olvashatják a válaszokat.
Bővebben
Szilveszteri verses vidámkodás :: 2024.12.27-31. (archiválva 2025.01.09.)
Az év utolsó napjaira vidám verseket és idézeteket gyűjtöttünk, hogy Mindenkinek még vidámabb legyen ez a szilveszteri időszak.
Bővebben
Szilveszteri verses vidámkodás :: 2024.12.27-31. (archiválva 2025.02.03.)
Az év utolsó napjaira vidám verseket és idézeteket gyűjtöttünk, hogy Mindenkinek még vidámabb legyen ez a szilveszteri időszak.
Bővebben
Szilveszteri vidámkodás :: 2024.12.27-31. (archiválva 2025.02.03.)
Az év utolsó napjaira vidám idézeteket gyűjtöttünk, hogy Mindenkinek még vidámabb legyen ez a szilveszteri időszak.
Bővebben
Tavaszváró fotós séta - Wekerlei világjárók :: 2025.02.10-28.
Tavaszhívogatás napsugaras fotókkal. A könyvtárosok által készített fotósorozat ízelítőt nyújthat a tavaszi táj és pillanatok szépségeiből.
Bővebben
Ünnepváró versek és idézetek szeretettel :: 2024.12.20-26. (archiválva 2025.01.09.)
A decemberi ünnepi héten minden nap küldünk egy szép karácsonyváró verset, idézetet Olvasóinknak a könyvtár Facebook oldalán, összegyűjtve pedig a honlapunkon keresztül.
Bővebben
Ünnepváró versek szeretettel :: 2024.12. 20-26. (archiválva 2025.01.09.)
Karácsony közeledtével szívünket átjárja a várakozás és a szeretet. Az ünnepi héten minden nap küldünk egy szép karácsonyváró verset. Fogadják szeretettel!
Bővebben
Verses köszöntő az év első napjaira :: 2025.01.01-03. (archiválva 2025.01.18.)
Új nap, új hét, új év … köszöntsük együtt versekkel az új esztendőt!
Bővebben
Verses köszöntő az év első napjaira :: 2025.01.01-03. (archiválva 2025.02.03.)
Köszöntsük együtt versekkel az új esztendőt! Az ünnepi versek a könyvtár honlapján és Facebook oldalán olvashatóak.
Bővebben
Verses köszöntő az év első napjaira :: 2025.01.01-03. (archiválva 2025.02.03.)
„Üdvözöllek, újév napja! Ki mit óhajt, mind megkapja!” Zigány Árpád
Bővebben
Varázslatos Kispest - KMO Wekerlei Könyvtár - egy könyvtáros mindennapjai :: 2025.01.16.
Varázslatos Kispest - januárban a Wekerlei Könyvtár várja nyitott ajtóval és szeretettel az érdeklődőket!
Bővebben
A magyar kultúra napja - Versbarátok klubja :: 2025.01.17. (archiválva 2025.02.03.)
Az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeljük a klubtagokkal közös versfelolvasással és versmegosztással.
Bővebben
2025. évi januári programok a Wekerlei Könyvtárban (archiválva 2025.02.03.)
Wekerlei Könyvtár; Verses köszöntő az év első napjaira; Petőfi versek az év első hetében; Kedves versek nem csak gyerekeknek; Fotós séta a téli Budapesten - Wekerlei világjárók; MeseKör felnőtteknek - A népmesék világa; A magyar kultúra napja - Versbarátok klubja; A magyar kultúra napja versekben; Könyvklub Annával; „Mesés” diavetítés - Péntek esti mesék; 2025. évi januári programok a Wekerlei Könyvtárban;
Bővebben
„Mesés” diavetítés - Péntek esti mesék :: 2025.01.31. (archiválva 2025.02.09.)
Állatos mesékkel és vidám kézműveskedéssel várjuk a gyerekeket, szülőket és nagyszülőket a Wekerlei Könyvtárba péntek este.
Bővebben
Könyvklub Annával :: 2025.02.03. (archiválva 2025.02.09.)
„Könyves” klubfoglalkozás a Wekerlei Könyvtárban - havonta egy-egy új könyv, új „könyves” téma, egy kellemes beszélgetés.
Bővebben
Az anyanyelv nemzetközi napja - Versbarátok klubja :: 2025.02.07.
Az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeljük a klubtagokkal közös versfelolvasással és versmegosztással.
Bővebben