Májusi szerelmes tavasz
Juhos-Kiss János versei
2020. 05. 12.

Május, az egyik legszebb szerelmes tavaszi hónapunk.
Ebből az alkalomból fogadják szeretettel Juhos-Kiss János wekerlei író-költő két gyönyörű szerelmes versét.

Juhos-Kiss János: Átmerengtük a lengő nyarat

Szellemi szememmel alig látlak,
De nagyon szeretlek és kívánlak.

Átmerengtük a lengő nyarat –
Nem kellett semmiféle tapasztalat,
Csak százezernyi fényérzékeny csap,
Csak szépen, gyöngyözően folydogáló
Könnyű borok – nem szemed csarnokából,
Ott könnyeidet elrekesztettem, dolgoztam.
Nyugodtan nyisd ki a szemedet,
Bátran emeld fel a fejedet –

Átmerengtük a lengő nyarat –
Nem kellett semmiféle bölcselet,
Csak felrázott hangulat, szeretet.
Tudtam jól megkülönböztetni
A női vulkán hirtelen kitörését,
A hajnalpír múló jelenségétől!
Azt, ami benső ölelésből kavarog
És nem roppant össze! Dúl, él, forrong!

Átmerengtük a lengő nyarat –
 Nem robbant a világ percenként,
De villant szemed színe, tiszta ege,
ŰKezed bársonya, szád drága selyme,
Karod intim karcolása, lelked sebe…
Kirekesztett könnyeid könnyeimmel
Szabadon ömöltek, folytak össze.

Szellemi szememmel alig látlak,
De nagyon szeretlek és kívánlak.

Juhos-Kiss János: Szomorút ne játssz sohasem

Szerelem-szikrát szór szívem –
Őszintén égsz, lángolsz velem.
Szenvedély-szikrát szór kezem,
ŰKelyhed kész, számhoz emelem.

Szerelem-szikrát szór szívem –
Szomorút ne játssz sohasem,
Telt melled tüzes hevében,
Parázs-titkaid védelmében.

Utóirat:
Töredelmesen bevallom,
A láncát tépő komondort
Kitartó védekezésre,
Őrzésre, én tüzeltem fel!