Szent István király, az államalapítás és az új kenyér ünnepe (archiválva 2023.09.06.)

Szent István király, az államalapítás és az új kenyér ünnepe

Időpont:  2023. augusztus 18-20. péntek-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala

 

MIÉRT NEM AUGUSZTUS 15-ÉN VAN SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE?

Szent István királyunk, a középkori magyar királyság és államiság megalapítója 1038. augusztus 15-én hunyt el, tehát elvileg ekkor kellene ünnepelnünk, ám a katolikus egyházban ez a nap már István halálakor is foglalt volt: a legnagyobb Mária-ünnep, Nagyboldogasszony napja.

Szent István ünnepe évszázadokon át erősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal is, hiszen maga a király imádkozott azért, hogy Nagyboldogasszony napján haljon meg, illetve ő ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. A Hartvik-legendában szerepel, hogy István halála napjáért könyörgött is: 

„Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte. Eljött hát az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett; körben állt a papság s a püspök atyák, az ispánok vezérlő kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi urunk Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét […] az Örök Szűz s a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék.” Ennek megfelelően tehát ma is úgy tartjuk, hogy Szent István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Európában több nemzetnél – köztük a magyaroknál is – kialakult Szűz Máriának az adott népet és országot védő szerepéről szóló elképzelés. Magyarországon a Patrona Hungariae és a Regnum Marianum kifejezések írják le ezt, más-más jelentéstartalommal. A középkorban Szent István ünnepe jelentősen összefonódott a Szűz Mária-kultusszal, majd az újkor folyamán fokozatosan elkülönültek egymástól, és István ünnepe egyre inkább világi, állami tartalmat nyert.

1891-től lett munkaszüneti nap augusztus 20., ám támogatottsága nem volt egységes, ugyanis a protestáns felekezetek kevésbé lelkesedtek egy alapvetően katolikus gyökerű ünnepért. A Horthy-korszakban új lendületet vett Szent István kultusza és ezzel ünnepnapja is: minthogy a revíziós gondolat egyik alapvető hivatkozási pontja volt a Szent István-i birodalom, így kiemelt, revíziós vonatkozású eseménnyé is vált augusztus 20. megünneplése. Ekkor – a két világháború között – vált az ünnep állandó elemévé a tűzijáték is. A kultusz csúcspontját 1938 jelentette, amikor a király halálának 900. évfordulóján megtartották a Szent István-emlékévet, s ugyanekkor emelték a szent király napját nemzeti ünneppé.

Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. Ekkortól indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet is.


BÁLINT SÁNDOR: ÜNNEPI KALENDÁRIUM (részlet)

István ott áll két világ határán. A pogány istenkirályság és az Ószövetségtől ihletett, Isten kedvező kegyelméből való uralkodói méltóság az ő hatalmas, mitikussá vált alakjában ötvöződik össze. Pogány nemzetségének totemisztikus eredethagyománya, választottsága az Árpád-ház szentségi tekintélyében él tovább. Anonymus mondja, hogy Álmos szent volt, mert tőle származtak a szent magyar királyok. Bár pogány, mégis méltónak találtatott a Szentlélek ajándékára. Az Emese-szimbólum érteti meg velünk Szent Istvánnak és az Árpád-háznak feltűnő Boldogasszony kultuszai, az országnak az ő oltalmába ajánlását, mintegy a pogány matriarchalis világkép továbbélését, szublimációját is. Erről már Nagyboldogasszony ünnepénél is szóltunk. Ez a hit magyarázza, hogy a keresztény utódok templomot építenek Árpád sírja fölé, és alapítanak hasonlóképpen Mária tiszteletére Szeren, az első országgyűlés mondai színhelyén monostort.
Szintén még az archaikus pogány világot idézi az öregedő király életének ismert mozzanata: éjszakának évadján meg akarják ölni. Ez a szándék még nyilvánvalóan a királygyilkosság pogány kultuszából érthető meg: az utód örökölni akarja az ő bölcsességét, mágikus-szentségi erejét, tapasztalatait. István király nemcsak keresztény irgalmasságból bocsájtott meg a gyilkosnak, hanem azért is, mert még ismerte az ősi áldozati hagyományt. Krónikáinkból tudjuk, hogy honszerző őseink az új haza határán Álmost feláldozták: negyven napi pihenés és négy napi áldomás után megölték. Ezt a pogány fejedelemi karizmát nemcsak Árpád, hanem hitük szerint minden ivadéka is örökölte. Ehhez járult még a szent király koronájának szinte élő személyként való tisztelet is: a megkoronázott király a szertartás által nemcsak közjogi elismertetésben, hanem István és koronája szentségi karizmájában is részesül. Ezt a hiedelmet az integritas, illetőleg a sacralis contactus, mágikus emanáció archaikus képzetvilága érteti meg velünk.
Az Árpádok kihalása után is mindig ügyeltek a származás folytonosságára és hivatkoztak arra, hogy a király egészen IV. Károlyig Árpád, illetőleg Szent István véréből származott.


KRISTÓ GYULA: SZENT ISTVÁN KIRÁLY (részlet)
A KORONÁZÁS


A koronázást megelőző diplomáciai tárgyalásokról nem maradtak ránk feljegyzések, hasonlóan nem áll rendelkezésünkre semmiféle kortársi tudósítás magáról a koronázás aktusáról sem. Ez lehetetlenné teszi, hogy a koronázással kapcsolatban biztos tényekről szólhassunk. Utóbb azonban ez az esemény oly mértékben vált István egész országlása központi mozzanatává, és oly mértékben irányult rá nemzetközi figyelem, hogy a 11. század második felében vagy azt követően számos írás foglalkozott vele. Ezeket azonban csak a legnagyobb óvatosság mellett lehet - ha egyáltalán szabad - felhasználni. Nem tudunk tehát a források szintjén még arra az alapvető kérdésre sem válaszolni, hogy miért volt Istvánnak egyáltalán szüksége koronára. Ha erre azt válaszolnánk: azért, hogy fejedelemből királlyá váljék, nem biztos, hogy helyesen felelnénk. Tudnivaló, hogy nyugati szerzők, sőt államférfiak a magyar fejedelmeket és nagy hatalmú törzsfőket már a 10. század közepe óta királyoknak nevezték. Megkapta a rex minősítést Bulcsú és Lél éppen úgy, mint Géza. Ráadásul Gézát nem kisebb személy nevezte így, mint I. (Nagy) Ottó császár. De a valószínűleg Géza nevében szóló veszprémvölgyi görög nyelvű adománylevél is királynak nevezte az oklevél kibocsátóját, azaz Géza annak tartotta magát. Csak ilyen szemlélet alapján írhatott István király a fiához, Imre herceghez szóló erkölcstanító könyvecskében, az Intelmekben arról, hogy “a legnagyobb királyi dísz követni az ősi királyokat”, jóllehet a később meggyökeresedett felfogás szerint Istvánnak egyetlen királyelődje sem volt. De még a 11. század végén keletkezett kisebbik István-legenda is megadta a király minősítést Gézának: “király volt ugyan, de eleinte pogány”. Magyarországon éppen ekkortól kezdve tettek éles különbséget a fejedelmi és a királyi méltóság között, mindenkit fejedelemnek tekintve, aki Szent István koronázása előtt uralkodott (nemcsak Gézát és elődeit, hanem néhány esztendeig még magát Istvánt is). Ebben főleg Hartvik püspök – az időrendben harmadik István-legenda írója – jeleskedett, s ő juttatta markánsan kifejezésre azt a felfogást, amely a legszorosabb összefüggést tételezte fel a királyi cím viselése és a (királyi) korona birtoklása között. Úgy tűnik tehát, István nem királyi címet akart szerezni a koronakérés révén, legfeljebb arra gondolhatott – ha egyáltalán eszébe jutott –, hogy azt a nemzetközi színtéren elismerteti.


BABITS MIHÁLY: SZENT KIRÁLY VÁROSA

Az első szent király itt született, s azóta
szent város ez: szent és gyámoltalan.
Paphercegek, néha paraszti, néha
királyi vér, akkomodálta vén csuzos
lába alá, faragott tarka zsámolyul.

S némelyik oly dicső zsámolyról álmodott,
mint a pápának Róma; s agg tanárok
eszét, s rossz talján piktorok kezét
bérelte: jó öreg papok játéka volt ez;
tán olykor balkezes; de hagyján: mert az Istent

szolgálták ők is, és az életet! Nekik
köszönd e látványt; balról a kerek
templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm
legelső álmodója épített, kicsiny
próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás

álmát: a fő Magyar Templomot! Én is, én is
nekik köszönhetem ma ezt az órát:
templomot látok én is, és talán
elmondom most, vén álmok s játékok között,
ami oly rég ül nyelvemen. Sötét kor ez,

barátaim! Szörnyű rabságból ébredünk
s átallunk szabadságért küzdeni.
Templomokat romboltunk, s rá nem érünk
építni; jó ha még saját ledőlt falunkat
fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel!

Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért,
ostyáért és zászlóért: ez nekünk már
mind semmi volt. Mi már a Semmiért
harcoltunk, mint üres gép, barbár századok
harcánál szörnyebb harcot. Egymást vontuk az

ágyúk elé. Óh, szent István király! a te
csatáid jobbak voltak. Karddal a
kard ellen! hogy a magyar ölyv galambként
üljön a szentek vállán, s hordja tőlük az
Isten póstáját! - Hol az Isten? S hol a harc,

mely békét igér? Ma minden harc eretnek
sárkány gyanánt kölykezne... Hol a pápa,
koronát adni? Templom kellene,
magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe
emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak!

Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!
Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,
gyászmagyarok! Mit álmodoztok a
Botond bárdjáról!? - "Nincs idő ma falakat
rakni, se nézni"?!... "Agg papok játéka"?!... - Jobb

játék volt ez, nem ártott senkinek! S talán
nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk
örökké, mint e gyermekek, kik ostort
kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe
fogózva, és egymást lendítve diadallal!

 

AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE

Augusztus havát évszázadokon át Szűz Mária tiszteletére „Kisasszony havának” vagy a „szűz havának” nevezték, a magyar folklórban azonban a „bőség hava”, illetve az „új kenyér hava” elnevezésekkel is találkozhatunk. A katolikusok a XVIII. századig július 15-én szentelték meg az új kenyeret, augusztus 20-án pedig nemzetiszínű szalaggal kötötték át. Az 1920-as évekre augusztus 20-át a magyar kenyér ünnepévé is tették. A második világháború után e nap egyházi jellege egyre inkább háttérbe szorult, az 1950-es években pedig az új kenyér megünneplésének hagyománya is elhalványult.

A hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.

Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A mulatságon ettek, ittak és általában tánccal zárult az aratóünnep.
 

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter rendeletbe foglalta a kissé feledésbe merült aratóünnep felújítását. Ezzel szerette volna lecsendesíteni az akkoriban forrongó agrármozgalmakat és helyreállítani az aratók és a földesurak közti jó viszonyt. Azonban kezdetben nem járt túl sok sikerrel, mert ez az ünnep sok településen nem szerepelt a hagyományok között, ezért két évvel később újra kiadta a rendeletet. Ekkor már több város és falu eleget tett a felhívásnak és kisebb nagyobb ünnepségekkel emlékeztek meg az aratásról országszerte. Egyre több ünnepi mozzanat kapott helyett a rendezvényeken, többek között a kenyéráldás is. 1922 körül már volt, ahol az aratóünnepet a Magyar Kenyér ünnepének nevezték.

Az első nagyszabású, országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották. Ekkor még június 29-én, Péter-Pál napján rendezték meg a mulatságot. Országszerte hirdették a napilapok az eseményt, melyre végül százötvenezer ember érkezett Magyarország egész területéről.

A második világháború után kapott új dátumot a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben az országgyűlés meg akarta változtatni az augusztus 20-ai ünnepnap jelentését, ezért megtette azt az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. A politikai erők ezzel próbálták ellensúlyozni a Szent István nap szakrális jellegét. A kommunista párt úgy gondolta, hogy ha május elseje a munkások napja, akkor augusztus 20-a legyen a földművelők ünnepe.

Néhány év múlva ismét megváltozott az ünnep tartalma. Az egykori hatalom 1950-től a Népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte. A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította”, melynek továbbra is fontos mozzanata maradt a kenyérszentelés.

Napjainkban augusztus 20-a ötvözi Szent István kultuszát, az államalapítás emlékét, az aratás befejezésével az új kenyér ünneplését, a tisztavatást, valamint a tűzijátékot is.

Forrás: https://rubicon.hu/cikkek/augusztus-20-a-szent-istvan-nap-tortenete?rovat=naptar


SZABÓ MAGDA: AMIT TETTÉL, AZ ÉG CSODÁJA VOLT (részlet)

Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat, ezt az első ezer évet itt, kérünk, ne vond el romolhatatlan jobbodat, mikor rövidesen belépünk a második évezredbe. Az ország, amelyet úgy szerettél, hogy ismételhetetlen életedet áldoztad fel érte, sose volt más, mint a te országod, s megvalljuk neked, a föld, amelyen a továbbélés lehetőségét biztosítottad, veszedelmesen emlékeztet arra, amelynek még te húztad meg etikai paramétereit. Vadak vagyunk, türelmetlenek, szenvedélyes izgágák, ma is egymást támadjuk, számtalanfelé rángatott kocsinkat zavart lovak húzzák. Látod, mégis úgy érezzük, te így is szeretsz bennünket, pártos, rossz természetünkkel együtt, mert te tudod az igazságot: minden hibás gesztusunkat eredetileg jó szándék eredményezte, csak valahogy eltorzult. Számold össze, urunk, István király, hányadjára kezdjük most újra az életet, és ne feledkezz meg szegény magyarjaidról. Nem könnyű leckére fogtál bennünket, amikor Európa keretei közé szorítottad az ősmítoszt, korodban meg kellett tenned, mert csak a pogány hit szétzúzásával remélhetted fennmaradásunk biztosítékát. Ma már nem féltenél bennünket az Etelközből hozott fátyolos képektől, Emese Álmost foganó éjszakájától, azóta a népek már megtanulták, Istenhez sok út vezet, sokféle rítus szerint járulunk elé, sok néven ismerjük őt. Különben is: mi Emese madár megtermékenyítette méhe vagy széltől vemhes, csillagok közt száguldó paripák robogása a te személyed mellett: te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.


ILLYÉS ANDRÁS: A SZENT JOBB 

Szent István király halála után negyvenöt esztendő táján, Szent László király országolván (ki hetedik volt Szent István után), parancsolat jöve Rómából, hogy szorgalmatoson keresnék fel a Szent István király testét, és mindazokét, kiket elejétől fogva eszközül választott volt Isten a szent evangéliom prédikállására és a magyar nemzetnek megtérítésére. Nagy örömmel engedvén a római pápa parancsolatjának Szent László király, az egész országban három napi böjtöt hirdete, imádságokkal és alamizsnálkodásokkal. Annak utána a püspökököt és egyéb papi rendeket egybegyűjtvén, világi urakkal és a népnek nagy sokaságával, a Szent István király koporsójához méne, de semmi erővel a koporsót meg nem mozdíthaták, míglen egy szent életű, tiszta szűz leányzó apáca által meg nem jelenté Isten, hogy Salomont, ki országbéli sok veszekedésekért fogságban tartatik vala, bocsátanák el; kit elbocsátván Szent László király, mindjárt a koporsó nagy könnyen felemelteték, melyet felvévén és azzal együtt szép processiót járván, a templom közepében egy szépen felékesíttetett oltárra tévék. Azon a napon és következő egész éjjel meg nem szűntenek a sok csudák. Kisasszony havának huszadik napján reggel szentmiséket szolgáltatván és egyéb isteni szolgálatokot elvégezvén, Szent László király a püspökökkel és a nemességnek főrendivel nagy ájtatossággal felnyiták a koporsót, és láták, hogy a Szent István király teste elolvadott, és a csontjai mintegy szép balzsamom színű olajban láttatnak lenni, honnét gyönyörűséges jó illat mindenfelé kiterjede. Szent László király szorgalmatoson keresvén a Szent István király gyűrűjét, a püspökök keze által, kezdé kimeríttetni a testből lött megnevezett olajt ezüst edényekbe, de mivelhogy amennyit kimerítnek vala, magától annyi sokasodik vala a koporsóban, igen csudálkozván visszatölték, és mindazáltal az olaj sem több, sem kevesebb nem lőn. Erősen béfedvén a koporsót, egy gyönyörűséges gazdag kápolnába helyhezteték, egy Mercurius nevű szent életű pap egész éjszaka megmaradván a templomban, egy angyal megjelenék néki szép ifjú képében, és tiszta gyolcsban bétakart ajándékot ada, mondván: Mercuri, vedd kezedbe, amit oly igen kívántál, és némely napokig magadnál tartván, azután vidd László királyhoz. Nagy örömmel bételvén Mercurius, mindjárt kitűré a tiszta gyolcsot, és abban találá a jobbkezét és a gyűrűjét Szent István királynak, és mikor kedve tartá, e drága ajándékkal kedveskedék Szent László királynak, melyet nagy örömmel vévén, drága edénybe helyhezteté és nagy tisztelettel külön más kápolnába tévé. Méltó volt, hogy minden rothadás nélkül megtartatnék az a kegyessen adakozó jobbkéz, mely oly sok alamizsnát osztogatott a szegények táplálására. Ezekkel és sok egyéb csudatételekkel megdicsőítette az Úristen Szent István királyt.
Link: http://mek.niif.hu/04800/04832/html/megszenteltorszag0039.html

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.

Kép - Forrás: https://rubicon.hu/cikkek/augusztus-20-a-szent-istvan-nap-tortenete?rovat=naptar

 



Címkék: érdekességek, Magyarország állami ünnepe, államalapítás, Szent István király, Wekerlei Könyvtár

Kapcsolódó programok

2023. évi augusztus havi programok a Wekerlei Könyvtárban

2023. évi augusztus havi programok a Wekerlei Könyvtárban (archiválva 2023.09.06.)

Nyári Wekerle fotókon egy héten át; „Regényes” heti könyvajánló; Irodalmi humor egy héten át; Nyár könyvtárosszemmel - Wekerlei világjárók; Szent István király, az államalapítás és az új kenyér ünnepe; Vidám „iskolás” versek és mesék - Péntek esti mesék;

Bővebben
Benedek Elek, „a nagy mesemondó”

Benedek Elek, „a nagy mesemondó” (archiválva 2023.10.11.)

A magyar népmese napját Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük. Benedek Elekről és Benedek Elektől olvashatnak többet az érdeklődők a könyvtár honlapján és Facebook oldalán.

Bővebben
2023. évi szeptember havi programok a Wekerlei Könyvtárban

2023. évi szeptember havi programok a Wekerlei Könyvtárban (archiválva 2023.10.11.)

Őszköszöntő versszakokban - Versbarátok klubja; Szeptemberi versek hete; Fotós séta a Kőbányai Víztároló Medencében - Wekerlei világjárók; „Mesés” népmese nap - Péntek esti mesék; Népmesék hete; A népmese napja - Népmesék óvodás és iskolás csoportoknak; Benedek Elek, „a nagy mesemondó”;

Bővebben
„Mesés” népmese nap - Péntek esti mesék

„Mesés” népmese nap - Péntek esti mesék (archiválva 2023.10.11.)

Benedek Elek születésére emlékezve a Népmese napját ünnepeljük kedves bábos mesével és közös kézműveskedéssel. Hogyan változott szépséges tulipánná a királyfi? Pénteken kiderül a Wekerlei Könyvtárban. :-) .

Bővebben