Péntek esti mesék
Bábművészet gyereknyelven
ELMARAD

A ma esti (2020.03.20., péntek) könyvtári mesés gyermekprogram elmarad, egy későbbi időpontban kerül megrendezésre, amely időpontról mindenkit tájékoztatunk.
A bábozás helyett „A repülő kutya” című mesét küldjük el a gyerekeknek a Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/ segítségével.

Link: https://mek.oszk.hu/02300/02314/02314.htm#32

Ted Clever /Fekete József/: A repülő kutya

Egy távoli nagyváros szélén, a lakótelep sarkán éldegélt egy nagyravágyó, kíváncsi kutya. Szeretett volna ő lenni a legnagyobb, a legerősebb, de még a legokosabb is. Mivel soha semmi dolga sem akadt, mindig másokat figyelt, és azon elmélkedett, hogy miként másolhatná le mások sikeres jó tulajdonságait.

Azonban egy idő múlva semmi más nem tudta érdekelni, csak a repülés. Minden nap kiment az erkélyre, hogy a madarak röptét nézhesse. Örömmel figyelte a felröppenő és leszálló madarakat, és kimondottan élvezte, amikor egy seregnyi madár egyszerre röppent fel a parki fákról, hogy azután egyetlen szempillantásnyi idő alatt leszálljanak ugyanazokra az ágakra, ahonnan elindultak.

Egy idő után már annyira beleélte magát a dologba, hogy elkezdett mellső lábaival idétlenül körözni, csakhogy úgy érezze, mintha repülne. Sokáig gyakorolta a repülést, de semmit sem jutott előbbre.

- De jó lenne, ha én is tudnék repülni! - sóhajtozott minden nap.

Időnként leszaladt a térre, hogy jobban megfigyelhesse a repülő madarakat. Kezdte azt hinni, hogy ha elég sokáig gyakorolja a repülést, egyszer neki is sikerülni fog.

Így ment ez nap, mint nap, míg egyszer csak történt valami, ami örökre megváltoztatta véleményét a repülést illetően.

Egyik reggel éppen a parkban sétált, amikor megpillantott egy plakátot, ami azt hirdette, hogy egy vándorcirkusz fog érkezni a városba. Ez a hír még nem is lett volna olyan érdekes, de a plakátra az is rá volt írva, hogy egy ágyúlövéssel fogják kezdeni a műsort.

- Itt a nagy alkalom a repülésre - gondolta.

Egész nap forró lázban égett. Nem tudott sem enni, sem inni. Minden gondolata a nagy mutatvány körül forgott. Aznap még a madarakról is teljesen elfeledkezett.

Éjszaka egyetlen pillanatig sem aludt, csak álmodozott. Másnap, amikor megérkezett a cirkusz, egész nap ott őgyelgett a sátor körül. Azt leste, hogy mikor tudna beszökni úgy, hogy senki se vegye észre, de nem volt szerencséje. Már leszállt az este és minden elő volt készítve az előadásra, amikor eljött a nagy alkalom. A kutyus - egy óvatlan pillanatban, amikor senki sem figyelt oda - gyorsan kapart egy lyukat a kerítés alatt és bement a cirkusz területére.

- Hogyan fognak engem kilőni? - kérdezte önmagától.

Gondolkodott egy kis ideig, majd megszületett az ötlet. A legegyszerűbb megoldást választotta, belebújt az ágyúcsőbe.

- De jó lesz majd repülni! Olyan leszek, mint a madarak. Arra szállok majd, amerre csak akarok! - örvendezett előre.

Az egyik bohócruhába öltözött cirkuszos begyújtotta az ágyút. Az ágyú egy hatalmasat dörrent és a kiskutya pörögve repült a sátor teteje felé.

- Repülök! - kiáltotta, amikor elrepült a nézők felett.

- Idefigyeljetek, madarak! - kiáltotta, amikor elrepült a park felett.

De mire a madarak odanézhettek volna, már zuhant is lefelé.

Amikor egy nagy huppanással földet ért, jól beütötte a fenekét.

- Nem is olyan jó dolog a repülés - mondta a fenekét dörzsölgetve. - A leszállás nagyon fájdalmas tud lenni.

Ettől kezdve már nem irigyelte a madarakat.

Ha valaki túl gyorsan emelkedik a magasba, túl gyorsan fog lezuhanni is.

Link: https://mek.oszk.hu/02300/02314/02314.htm#32