Aktuális kulturális
A gyermekkönyvek nemzetközi napja - április 2.

1967 óta ünnepeljük a gyermekkönyvek nemzetközi napját Hans Christian Andersen (1805.04.02.-1875.08.04.) dán meseíró születésnapján. A kis hableány, a Borsószem hercegkisaszony, A rút kiskacsa, A kis gyufaárus-lány, A császár új ruhája gyermekkorunk és gyerekeink szép meséi.
A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett esemény célja az, hogy az olvasást és a könyveket megszerettessék a gyermekekkel. Az eseménysorozat szponzorálást minden évben más ország vállalja, 2001-ben Magyarország szervezte. Az adott ország egy felkért neves írója üzenetet küld a gyerekeknek, egy ismert képzőművész pedig plakátot tervez a programhoz.
A másik nagy meseíró, aki szintén április 2-án született, Csukás István (1936.04.02.-2020.02.24.), aki hazánk egyik legismertebb és legkedveltebb meseírója. A Nagy ho-ho-ho horgász, Pompom vagy Süsü a sárkány kedves történeteit jól ismerjük és kedveljük.

Csukás István: Süsü, a sárkány (részlet)
„Hol volt, hol nem volt, a vad ürömföldön túl, de a bogáncsos réten innen, ott, annál az irdatlan magas hegynél, honnan már a madár is visszafordul, volt a sárkányok birodalma. Pontosabban senki se tudja, hogy hol, hiszen emberfia nem jár a sárkányok között, hogyan is merészkedne a tüzet fújó, lángot okádó szörnyetegek közé! De hogy arrafele van valahol, azt mindenki tudja, ha máshonnan nem, a nagy ordítozásból, bömbölésből, mormogásból és tűzfújásból!
A sárkányok királya az irdatlan hegy legbelsejében lakott kilenc gyerekével. A királynak három feje volt, a gyerek sárkányoknak szintén, kivéve a legkisebbet, annak bizony már csak egy feje volt! Csúfolták is eleget ezt az egyfejű legkisebbet, akit éppen ezért Süsünek hívtak, meg talán azért is hívták Süsünek, mert egyéb másban is elütött a testvéreitől. Szelíd volt, mint a bárány, félénk volt, mint egy kecskegida, jámbor volt, mint egy kolduló barát. Amúgy persze külsőre pontosan olyan behemót nagy volt ő is, mint a többi sárkány! De csak külsőre! Belül meg, mint egy kisegér.” (…)

„Ó, ha rózsa bimbó
lehetnék!
Rám szállnának szépen
a lepkék!
Kicsi szívem vélük
dobogna!
Nem lennék ilyen nagy
ottromba!
Ezt a vágyam senki
se érti,
se gyerek, se nő és
se férfi!
Senki, senki itt a
világon,
mi is az én titkos
nagy álmom!”

Mese linkje: https://reader.dia.hu/document/Csukas_Istvan-Susu_a_sarkany-1027
Csukás István meséi digitálisan a Petőfi Irodalmi Múzeum - Digitális Irodalmi Akadémia /DIA/ adatbázisában olvashatóak.
Link: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/csukas-istvan#

Hans Christian Andersen meséi az Országos Széchényi Könyvtár - Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/ lapján érhetőek el.
Link: https://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm

Janikovszky Éva, a  Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő 2001-ben az alábbi a szép üzenetet küldte a gyerekeknek.
„A Könyvekben minden benne van
Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.
Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevő a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévők érdeklik. Az én fiatal, fürge, okos anyukám minden könyvnek tudta a helyét, s ha kellett, felmászott a létrára, hogy lehozza a kék, vörös, lila kötésű könyvet a megfelelő polcról is, és a vevő elé tegye. Büszke voltam anyámra, és egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a könyvekben? Hiszen az alsó sorokban is volt kék, vörös, lila, tele apró fekete betűkkel - szép színes rajz, mint az én könyveimben, pedig egyikben sem volt!
Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?
Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.
Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.”

A mese a gyerekek és a felnőttek számára is fontos, ahogy Csernik Szende mondja: „A  mese  játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A  mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.”