Anyák napja
2020. 05. 03.

Az anyák napja az egyik legszebb, legmeghittebb és legkedvesebb ünnepünk. A gyermekek, a felnőtt gyerekek is, édesanyjukat köszöntik virágokkal, ajándékokkal és főleg nagyon nagy szeretettel.
Világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat köszöntötték.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben, Bostonban ünnepelték meg az anyák napját. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jarvis célja az volt, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepek közé az anyák napját. Az ötletet Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta haza Amerikából és a legelső ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották.

Online, díjmentesen elérhető könyvek az édesanyákról a Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/ adatbázisából.

Várkonyi Tibor: A megtalált anya
Bek Amália és Bek József története
Történelem, helytörténet/Genealógia, családtörténet
(családtörténet, genealógia, családkutatás, nemesi család, Bek család)
Link: https://mek.oszk.hu/17500/17599/

Vámos Miklós: Anya csak egy van
Szépirodalom, népköltészet/Kortárs magyar irodalom
(magyar irodalom)
Link: https://mek.oszk.hu/02900/02984/

Gerstäcker Friedrich: Egy kőszívű anya lányai
Szépirodalom, népköltészet/Klasszikus világirodalom
(német irodalom)
Link: https://mek.oszk.hu/19200/19268/

Néhány szép idézet magyar költők, írók tollából csokorba szedve az édesanyákról.

„Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.”
Létay Lajos

„Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!”
Petőfi Sándor

„Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem -
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.”
Weöres Sándor

„Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.”
Dsida Jenő

„Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség!”
Gárdonyi Géza

„Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.”
Örkény István

„Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...”
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
Zelk Zoltán

„Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.”
Mécs László

„És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!”
Juhász Gyula

„Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.”
Móra Ferenc

„A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! -
Némán, nagy, forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!”
Dsida Jenő