Aktuális kulturális
Bálint Sándor és a szegedi papucs
2020. 08. 01.

Bálint Sándor (1904. augusztus 1. - 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi” 116 évvel ezelőtt született. Fő kutatási területei az Alföld és Szeged néprajza voltak. Szeged városának egyik országos hírű különlegessége a papucs.

Bálint Sándor így ír a szegedi papucsról:

„Szeged városának egyik világhírű különlegessége a papucs. Szegeden a török hódoltság alatt papucsosok is dolgoztak. Bizonyosra vehető, hogy a papucs viselet már e kortól elkezdődött és azóta is él, megszakítás nélkül. A XIX. sz. elején még nincs különálló papucsos ipar, ezt ma élő idős mesterek is tudják. A szegedi papucsosok emlékezete szerint, iparuk az 1850-es évek tájkán különül el a régi, nagy múltú csizmadia mesterségtől. Szeged városának a XIX. században meginduló és az 1879. évi nagy árvíz után teljesedő kikövezésével indul meg a mesterség virágzása. Hiszen az előtt az utakat borító feneketlen sár miatt az asszonynépek is csizmában, bocskorban jártak. A szegényebb asszonynép tehát a színes és díszes papuccsal és a drágább kelméket helyettesítő, de a helyi hagyományokba illeszkedő festő ruhával (kék festő ruha) tartja fenn még mintegy fél évszázadon keresztül a szegedi népviselet jellegzetes formáit. Később az országos kiállítások és árumintavásárok, szegedi filléres vonatok és szabadtéri játékok közönsége is megismeri és megkedveli a különlegességgé, fogalommá váló szegedi papucsot.”
Bálint Sándor: A szegedi papucs, Csongrád-megyei füzetek 12. szám, 1955.

Fotó: Bálint Sándor szobra a szegedi Pantheonban, közkincs
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Balint_sandor1.jpg