A költészet világnapja versekben

Időpont: 2024. március 18-24. hétfő-vasárnap
Helyszín: Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala - online program
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig

Villon François: Ballada a múlt idők dámáiról
Faludy György átköltésében

Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

TANULSÁGOS UTÓIRAT
Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.

Judith Wright: Asszony a férfihoz
Turczi István fordítása

Aki szemek nélkül gyűrkőzik az éjben,
az öntudatlan, alaktalan mag, mi bennem él,
elindult saját feltámadásának napja felé –
ő, akivel némán, gyorsan és rejtve éltem,
sejti már a titkot a láthatatlan fényben.

Ennek a gyermeknek nincs gyermekarca,
neve sincs, mégis mindketten ismerjük jól:
prédánk és vadászunk ő; te is,
én is tudjuk – ő a kettőnk harca,
a harmadik, ki ölelésünkben feküdt; a sors akarta.

Ez az az erő, a feszülő hús keblemen,
a karodban nyugvó erő,
és szemeink tökéletesre csiszolt kristálya.
A vérből növő fa, melyen
a bonyolult és gyűrött rózsa terem.

Ő az alkotó s az alkotás; ő a te, ő az én,
a kérdés és a válasz ő,
a fej, mi vaksötétben döfköd,
ő a kés élén megcsillanó fény.
Ó, szoríts, kérlek, mert félek, félek én.

Háfiz, Samszu'd-Dín Muhammad: Tavasz
Faludy György fordítása

A kert hajnalra felvirult, a szellő lágy és szende,
kupámba bort, az angyali kamasz fiút ölembe!
Koldus vagyok, de ilyenkor magam királynak hívom,
a rét szultáni udvarom, felhő a baldachínom.
A mezők a május dalát éneklik: "Járd a kocsmát,
kinek a gazda hitelez, azé minden boldogság."
A világ rozoga malom. Nem kezded itt előlről:
ha búza vagy, ha pelyva vagy, a malomkő megőröl.
Ellenségek kerülgetnek. Lelkükben nincsen lámpa.
Örökmécs vagyok; lángomat az arkangyal táplálja.
Azt jósolják, hogy jövendőm napjai éjsötétek,
de ki tudja, mit ír kemény lúdtollával a végzet?
Jöjj el, ha Háfizt temetik; de a vén bűnöst ne keresd
sehol, mert én a hetedik Édenbe megyek egyenest.

Rainer Maria Rilke: A csend
Tandori Dezső fordítása

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

Rabindranath Tagore: Áldozati ének
Dsida Jenő fordítása

Csak pillanatig add nekem,
hogy melléd ülhessek bár, kérve kérlek,
munkámat aztán befejezhetem.
Nem tud elülni a szivem.
Arcod látása nélkül egyre küzdök
kesereves, meddő, pattalan vizen.
Ma ablakomra hullt remek,
sóhajszerelmű zenéje a nyárnak,
s dongó méhektől zsongott a berek.
Most Téged nézlek egyedül,
míg valahol nagy élet-áldozatról
a semmittevés álma rám terül.

Konsztantinosz Kavafisz: A város
Somlyó György fordítása

Szóltál: - Más földre hadd megyek, hadd fürdöm meg más tengerekben.
Egy másik város csak kerül, mely jobb lesz, mint az itteni,
minden buzgalmam eleve hol már ítélet illeti,
s hol szívem, akár halott, eltemetve elevenen.
Ó, meddig tengjen még tunyán e hervadásban szellemem?
Bárhová fordul is szemem, akárhol nézzek is körül,
mindenütt csak az életem elhagyott romja feketül,
amelyet annyi éven át züllesztettem és tönkretettem.
Új földeket ne is remélj, se tájait más tengereknek.
A város elkísér mindenhová. Mindig ugyanazok
az utcák és kerületek látják bolyongó alakod,
a házak is ugyanazok, hol hajad majd őszülni kezd.
Mindig csak e városba érsz. Mást nem találsz, ne is keresd.
Nincsen hajó számodra, nincs út, amely máshová vezet.
Szakasztott úgy, ahogyan itt elzüllesztetted életed,
e kis zugon át az egész földkerekségre tönkretetted.

Irwin Allen Ginsberg: A leples bitang (részlet)
Orbán Ottó fordítása

Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
(....)

Hamu hús és hó pofa
Sínek közt lötyögök ide-oda
Hulla a város az út kopár
Alszom a töltés oldalán

Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában
Közel a sithez a Tigris-sor
Jól élek a szemetes kannákból

Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn
Mezítláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg

(...)
Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van
Vas-királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten

Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szűzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt

Ki tapad rám ha nő a sötét
Hashoz a has és térdhez a térd
Ki tekint csuklyás szemembe
Ki tapad zúzos ölemre?"

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.