A magyar nyelv napja egy héten át
 

Időpont: 2024. november 11-17. hétfő-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig

Ady Endre: Az igazi szó

Hogy telik erőből,

Úgy adta az Isten,

Megértem és kibirom,

Ami vérlik itten

S lesz utána szóm.

Kosarazott szájjal,

Lefojtott tüdővel

Mégis, most is azt hiszem:

Elmondok idővel

Kegyetleneket.

Valamikor jó lesz,

Jó lesz megszólalni,

Csúf, nagy özön-vér után

Jön sok galamb, talmi

S jó lesz jó galamb.

Jó lesz szenvedéssel,

Jó lesz majd nagy kínnal

Sok mindent elmondani,

Mit most a Rém hízlal:

Az igazi szót.

Hegedüs Géza: Szonett az anyanyelvről

Hazám: magyar nyelv - igék, főnevek

és melléknevek kincses birodalma -

jó ezredév formálta műremek!

Varázsodat a lélek befogadja,

újult erőt adsz minden munkanapra

és elringatsz, ha békén pihenek.

Valóság lesz a képzelet kalandja,

ha szavaidban értelmet nyerek.

A Siralom s a Halotti beszéd

szavai óta járulok eléd

és évszázadok költőit idézem.

Te vagy az otthon és a nagyvilág.

A nyelvtanod a törvény, melyen át

a mondhatók szabályait megértem.

Szabó Lőrinc: A sokféle hazáról

Barázdái úgy kanyarogtak
életem körül távoli
gyűrűkben, mint egy óriás agy
fekete tekervényei:
feketén dolgozott köröttem,
hogy legyen arany és gyümölcs:
egyik hazám fekete volt: a
föld volt ő, a fekete föld.
A másik előttem s mögöttem
eltorlaszolta a halált,
és ellenséggel és baráttal
az éltető jelenbe zárt,
megfoghatatlan és fehér volt
és átlátszó, mint az üveg:
második hazám az idő volt,
és amit adott, a szerep.
És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba épitettem,
sorsa magába épitett.
S így, meghalva s újjászületve
gőgön és alázaton át
találtam meg végül az élő,
igazi, állati hazát:
a test az igazi közösség,
az idő piros földje ő,
piros húsunkban él az ország,
piros vérünkben a jövő.
 

Illyés Gyula: Csángók

„Bukovinát sose láttam,

bele mégis visszavágytam.

Vissza, mint a gyerekkorba,

abba az őskori honba.

Istensegíts, Hadikfalva

volt álmaim birodalma.

Megindulván Napkeletnek,

ott pihentem volna egyet,

onnan léptem volna beljebb,

oda, hol a mese erjed.

Keletre, még keletebbre,

a sűrű nyelv-rengetegbe,

őseim Atlantiszába,

Kőrösi Csoma nyomába.”

Kodály Zoltán (1882-1967) - zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató

   "Az idegen szó, az még a legkisebb baj, mert az idegenséget magán viseli. Nagyobb baj az észrevétlen idegenség, ami onnan keletkezik, hogy most nagy nekidurálással tanul mindenki idegen nyelveket. Iparkodik, hogy annak helyes kiejtését elsajátítsa, ezáltal magyar beszédébe is belekerülnek idegen fonetikai elemek, amik azt megrontják. Elsősorban éppen a ritmusba és a dallamba." - 

Jókai Mór: A magyar nyelv ismét itthon – részlet

"A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szálld meg költő s tudós lelkét,

Hogy irjanak magyarán.

Tisztaságban, helyességben

Tündökölve egyaránt.

Idegen szót, eszmejárást,

Ne hagyj többé mondani.

Van mi nekünk annál jobb, szebb,

Csak ki kell választani.

Hogy e honban ne mondhassa

Költő, tudós ezután

„Nem tudom a magyar nyelvet,:

Mivel nem tanulhatám.” "

Füst Milán : A magyarokhoz

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
                a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.

Zilahy Lajos: Magyar írógép – részlet

"Kopog a gép. A ronda ócskavas

Magától írja már az avas és havas

„Piros csizmám nyomát, zöld erdő

harmatját...”

„Hullatja levelét az idő vén fája...”

„Különös, különös nyár éjszaka volt,

Az égben egy dühödt angyal dobolt...”

„Én úgy szeretlek, mint anyját a gyermek,

Mint mélyüket a hallgatag vermek...”

„Az am, hazám!”

Isa pur és chomu vogmuc.

Tolonganak a kajla, tört kallantyúk,

Az ujjaimmal kell szétszednem őket,

Szétbontanom a foszlott szemfedőket –

Valaha én is magyar író voltam

S bár Rodostókban sem egészen holtan,

Ennem is, mint téged, Laci, gyurka, Pista,

Meggyászolt már minket a fekete lista!

Mit akar tőlem ez a masina?

Azt akarja, hogy belém lelket öntsön?

Hány éve már, hogy nem írtam rajta?

Magyar barátom adta kölcsön

Rövid használatra

Egy délelőtt

Tizenkét évvel ezelőtt.

Elvégre magyar úr vagyok,

Temessétek majd mellém, ha meghalok

Ezt a rozoga, öreg gépet,

Ezeket a borzas betűket,

Mint megannyi avar kössönytyűmet,

Szárnyas kopjámat, színarany kupámat,

Leszúrt paripámat."

Sulyok Vince: Hazád és anyanyelved

Mi történik a nyelvvel,

a másik életből hozottal,

az anyanyelvvel,

mi történik vele évtizedek

során az idegenben,

hol ellene létezik minden,

támadja, ostromolja, rontja

minden órában rádió,

tévé, újság, reklámszöveg

s az az idegen nyelv, amelyben

benne élsz, az utca s munkahelyed

nyelve, az a szükséges, az a második,

amely talán kedves is, szép is,

de mindenképpen létfeltétele

új életednek, házadnak, autódnak,

pénzednek s egyre inkább,

minden új nappal egyre inkább

                        az álmaidnak is, a terveidnek,                          

mi történik az anyanyelvvel,

a távoli múltból, a távoli

hazából magaddal hozottal

az idegen nyelvi közeg

mindennapi támadásai közepette?

Megtépázódik, szürkül, megkopik,

szavakat veszít, színt, zamatokat,

színig telítődik idegenséggel:

és süllyed, süllyed a tudattalan

mélyére, mintha feneketlen

kútba süllyedne, honnan csak a múlt

emlékei hozzák föl néhanap

a fényre, s egy-egy verssor, könyv, vagy ének...

Jaj annak, akit sorsa kiszakít

hazájából, anyanyelvéből,

de ezerszer jaj annak, aki kész

feledni mindkettőt; mert új hazát

s új anyanyelvet cserébe nem ád

a másik ország, ahol élsz s az új nyelv,

bárhogy betölti mindennapjaid!

Míg neved magyar, idegen maradsz,

míg múltad magyar, idegen maradsz,

bárhova vet a sorsod!

Reményik Sándor: Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez - részlet

(…)

„Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
        mennyei poggyász.

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
        sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
        bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
s ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
        lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
        s búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
        lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
        könnyű harangszó.” …..

Tamkó Sirató Károly: Magyarország dicsérete

Most már örülök
hogy itt születtem és éltem
a Duna könyök Tisza hajlatvidékén
és nem másutt
például Afrikában
a Zambézi torkolata táján
vagy a Pamiron Tibet határán
vagy Kamcsatkában
a hideg horizont alatt
egy országban
amely az élő eszmélő emberiség
új korszakának csúcsa lehet
a múlt óriás örökségével
és új Kultúrát, Spengleri 800 évet
fejleszt a világtörténelembe.

Sokáig fájt

amíg kullogtunk, sántán ballagtunk
minden irányból lemaradva
de mégis
behoztuk a késést, ha nem is teljesen
de már csak pár vakkanásnyi közzel
maradva el az éltől.

Kép: https://www.ujszo.ro/ssr/cikk/34-23-a-magyar-nyelv-napja

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9. /könyvtári szolgáltatási helyszín/
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 15. /könyvtári programok helyszíne/
Telefon: +36-1/282-9634
E-mail: wekerlei.konyvtar@gmail.com; konyvtar@kmo.kispest.hu
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.