A magyar költészet napja
„Verses” hét gyerekeknek

Időpont: 2025. április 7-13. hétfő-vasárnap
Helyszín: Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 3-99 éves korig

A költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük.
József Attila (1905.04.11.-1937.12.03.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Április 11-én született Márai Sándor (1900.04.11.-1989.02.21.) író, költő és újságíró is.
A magyar költészet napja jegyében a hét minden napján egy-egy gyönyörű magyar verssel várjuk gyermek és felnőtt Olvasóinkat a könyvtár Facebook oldalán, és a költeményeket összegyűjtve a honlapunkon.

József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a labda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.
Aludj el szépen, kis Balázs.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed,
Lát egy csomó tehenet.

"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"

Csudálkozik Mehemed,
Ilyenek a tehenek?

Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát,
(Mesemondó bácsi tapsol és ijesztve kiált)
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrugták a tehenek.

Pósa Lajos: Nagyapó keresztje

Öreg nagyapónak
Volt egy kis keresztje,
Hazáért harczolva
Kardjával szerezte.

Addig játszott vele
Pajkos unokája:
Egyszer csak oda lett,
Nem akadtak rája.

"Ne bántson, nagyapó!
- A kis fiú kérte -
Majd hogyha nagy leszek,
Szebbet hozok érte!"

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.

Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.

Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.

Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.

Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.

Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!

Juhász Magda: Álomhajó

Aludni szeretek, aludni jó, 
mert elindul velem egy nagy hajó. 
Utasa megannyi tarka sereg, 
királyok, tündérek és hercegek. 

Amikor meglátnak köszöntenek: 
- De jó, hogy megjöttél te kisgyerek. 
Velük járhatom a tengereket, 
a kapitányuk is én lehetek. 

Van egy kis sziget, mely igen csodás, 
ott lakik régóta egy óriás. 
Nem félek tőle, mert vidám fickó, 
igaz, hogy nagyra nőtt, de szíve jó. 

Vidáman fogad, ha megérkezem, 
és mindig boldog, hogy játszhat velem. 
Mikor a vállára felültet ő, 
magasabb vagyok, mint a hegytető. 

Egy éjjel kalózok támadtak rám, 
de persze kéznél volt a parittyám. 
Ettől a sok zsivány úgy megijedt, 
elúsztak, és szabad lett egy sziget. 

A sziget lakói éljeneztek, 
azt mondták királyuk én lehetek. 
Koronát, kincseket hoztak oda, 
de én már vágyódtam újra haza. 

Így szóltam: - Köszönöm jó emberek, 
nem kell a királyság, a kincsetek, 
mert van egy kis ország, egy kis falu, 
ott vár sok jó barát, és az anyu. 

És reggel amikor hazaértem, 
anyunak én mindent elmeséltem. 
Nem lettem király, és hős se talán, 
de büszkén nézett rám édesanyám. 

Aludni szeretek, aludni jó, 
elvisz, és visszahoz az a hajó. 
Sok kaland történik éjjel velem, 
de mégis itthon a legjobb nekem. 

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengős csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.

Juhász Magda: Anyu mondja

Jaj de rossz is ez a gyerek
sose tudni hol tekereg,
és a keze, meg a lába,
mintha mindig rugón járna.

Hiába beszélek néki,
a szép szót ő meg nem érti.
Fára mászik, ruha szakad,
estére már csupa maszat.

A cipője? Mindig sáros,
bejárja érte a várost.
Amerre megy, folyton esik,
a felhők csak őt keresik. 

Jaj de rossz is ez a gyerek! 
Csak akkor jó, mikor beteg.
Fáj a torka? Köhög nagyon?
Éjjel, nappal ápolgatom.

Lázát óránként megmérem,
a doktortól csak azt kérem,
gyógyítsa meg minél előbb,
hadd legyen rossz, mint azelőtt!

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Móra Ferenc aláírása

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

József Attila: Kedves Jocó!

1. strófa
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

Juhász Magda: Tűsarkú, menő cipő

Anyu igen előkelő,
a divatban ő a menő,
megcsodálják, megdicsérik,
véleményét sokan kérik.
De a nagyi folyton morog,
hogy ez a flanc buta dolog,
apu nem törődik vele,
büszke rá, hogy szép a neje.
Büszke vagyok én is nagyon,
a cipőit próbálgatom.
Egy tűsarkút, ha felveszek,
gólyalábon billeghetek.
Anyu hogy tud ebben járni?
Kezdem szegényt megsajnálni.
Egy jó gyerek mi mást tehet,
a segítségére siet.
Van énnékem jó bakancsom,
tűsarkúért odaadom.
Ne szenvedjen tovább szegény,
helyette majd szenvedek én!
Az anyukám jót nevetett:
- Ó, te áldozatkész gyerek!
Aztán így szólt, ha akarod,
ma egész nap ezt hordhatod.
Alig tettem néhány lépést,
jaj, kérem, ez kész leégés.
Megbicsaklott mindkét lábam,
s landoltam anyu karjában.
Ez még semmi! De mit tettem?
Bakancsomért könyörögtem.
Szegény anyu visszaadta,
s szenved tovább tűsarkúban.

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9. /könyvtári szolgáltatási helyszín/
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 15. /könyvtári programok helyszíne/
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.