Magyar költészet napja
Rendhagyó irodalmi órák kispesti iskolásoknak

Időpont: 2019. 04. 11., csütörtök 10.00-13.00

„Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más.”
József Attila  (Budapest, 1905. április 11. - Balatonszárszó, 1937. december 3.)

A Magyar költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük.
Ez alkalomból rendhagyó irodalmi órákra a Hungária Általános Iskola és Kollégium 4., 5. és 6. osztályos diákjai látogattak el a Wekerlei Könyvtárba pedagógus kísérőikkel. A valóban rendhagyó foglalkozásokon a gyerekeké volt a főszerep, ők szavalták, olvasták fel kedves-kedvenc verseiket, egy kis játékkal pedig felidéztünk néhány ismert, tanult verset is.

A Magyar költészet napját első alkalommal 1964. április 11-én szervezték meg. Az országos megnyitóünnepséget egy nappal korábban, 1964. április 10-én, pénteken este az Egyetemi Színpadon rendezte a Magyar Írók Szövetsége.
A Népszabadság aznapi számában Héra Zoltán így írt a kezdeményezésről: „A vers ünnepe - ha jól rendezik meg -, nemcsak a költők seregszemléje lesz évről évre, hanem az eszméké, a szándékoké és az akaratoké is. Alkalom arra, hogy újra meg újra lemérhessük: hol tart a költészet és holt tart az ember.”
József Attila szülőházában Ferencvárosban (Budapest, Gát utca 3. földszint 4.) 1964. április 11-én, szombaton nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében.

József Attiláról rengeteg szobor és emlékmű mellett egy kisbolygó is megemlékezik. Az ő nevét viseli a 39.971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton az akkor még egyetemista Sárneczky Krisztián és Kiss László.

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez. 1998-ban a költészet napját 14 költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút Weöres Sándor „Hála-áldozat” című szonettjének két-két megadott sorából (a szonettkoszorú 14 szonettből áll).

Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor író is, 1900-ban.

Pilinszky János írta József Attiláról 1962-ben:
„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”