Irodalmi léleksimogató - „Versbarátok klubja” pótló
Juhász Magda versei
2020. 07. 10., péntek

A Versbarátok klubja vezetőjének, Juhász Magdának a „Legyen ez kapaszkodó!” című legújabb verseskötetéből olvashatnak néhány szép verset az irodalomkedvelők.


Juhász Magda: Kendőbe kötött költészet

Kendőbe kötöttem én a költészetem,
és mint a pogácsát osztom mindenkinek.
Ingyen van kántálom, kérjetek csak bátran,
úgyse adnak érte pénzt e rossz világban.
Talán ingyen se kell, a kutya se bánja!
Írom egyre tovább minden kis fűszálra.
Minden kis fűszálra, fáknak levelére,
hadd vigye a szellő Isten tenyerébe.
És ha a Jóisten felvidul majd tőle,
ez lesz az igaz kincs amit kapok érte.

Budapest. 2018. Költészet napjára


Juhász Magda: Áprilisi szél

Felhőt kerget az áprilisi szél,
bolondos nótáját egyre fújja,
hárfát penget a levelek között,
kalapot emel, s eltűnik újra.
Szoknyád alá bújik és kikacag,
aztán felszalad vígan a fákra,
s mire kezed ijedten odakap,
már a magasból fütyül a tájra.

Pajkos kedvétől kivirul a lég,
a felhők mögül ráköszönt a nap,
és dalolni kezdenek csendesen,
a megkopottan álló házfalak.
Budapest,2018.


Juhász Magda: Magyarok vagyunk

Mint patakok sokasága,
futunk szerte a világba,
futunk völgyben és hegyen,
utunk százfelé megyen.
Folyók leszünk és tengerek,
magukhoz ölelnek nemzetek,
s bár mindenhol otthon vagyunk,
mindig visszatérni akarunk.
Hangunkat hallja a világ,
Amerika, Moszkva és Irán.
Kutatják kik lehetnek azok,
a mindig nyughatatlan magyarok.
"Magyarszki" - mondta az orosz,
"ungáris" - mondta a német,
kik ránk már oly sok csapást mértek,
mégis folyvást reánk figyelnek.
Bátrabb lehetnél Nemzetem,
ne alkudozz egy szeletke kenyeren!
Míg másnak jut egy egész kenyér,
te mindig csak ilyen szerény legyél?
Nem kard kell, tudásod legyen,
és bátorságod, mely felvisz a hegyen.
Mint patakok sokasága fussunk,
fussunk csak szerte a világba,
de bármerre is vigyen az utunk,
ne feledjük el sohasem,
- hogy magyarok vagyunk!


Juhász Magda: Őszi szerenád

Árad a szélben a bánat,
alszik a fán a dió,
koppan a zápor a sárban,
hallgat a mennyei szó.

Sárgul a fáknak a lombja,
készül az őszi uszály,
hajnali szél szerenádja
zúgja, hogy halni muszáj.
Budapest, 2019


Juhász Magda: A pacsirta

Mikor az ég körbefogja,
és gyönyörű dalát
a földre ontja,
lelked megtelik üdvösséggel,
mert nincs rá szó,
amit akkor érzel.
Az ember csak hallgat,
és nem érti senki,
hogy tud egy kis madár,
- ily’ csodát tenni.


Juhász Magda: Anyám arca

Mikor felnézek az égre,
Anyám haja lobog a szélben,
napsugárból van a karja,
felhők fodrában az arca,
madárdalból van a hangja,
szeme tükrén csillagok...

Fenn az égen Anyám arca,
így ragyog.


Juhász Magda: Egy pillangó

Egy pillangó szállt a kezemre,
hogy szomorú vagyok, észrevette.
Melyik virágról jöttél pillangó,
te szivárványszínű vigasztaló?

A virágok között jobb neked,
szállj vissza pillangó, amíg lehet.
Szállj vissza, szállj el hamar,
mert a kezem, mozdulni akar.

Ha bezárlak, ígérve szépeket,
nem tarthatom be ígéretemet.
Nekem is ígértek boldogságot,
és most mégis kifosztva állok.

Elhagyott az, akit úgy szerettem,
kinek a szavára fogoly lettem,
mert börtönöm őre nagy útra kelt,
és nem mehettem véle én is el.

A pillanat hevétől édes mézem,
most keserűvé változott egészen.
Szállj vissza pillangó, amíg lehet,
a virágok között jobb lesz neked.