Tavaszi fák, virágok, madarak képeken
A madarak és fák napja - május 10. - Wekerlei világjárók

Időpont: 2023. május 10-31. szerda-szerda
Helyszín: Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala - online program
Ajánlott korosztály: 3-99 éves korig

„Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében” /Hermann Ottó/

Május 10-e már 120 éve a természet és az élővilág védelmének napja, a természet ünnepe Magyarországon.
Egy virtuális madaras-fás fotókirándulásra invitáljuk az érdeklődőket a könyvtárosok által készített képsorozattal. Tartsanak velünk a madarak, fák és virágok csodás világába!
A madarak és fák napjának célja az, hogy az emberek, gyerekek és felnőttek természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja, a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e.
A nap előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, ami után Chernel István ornitológus ugyanebben az évben megszervezte az első Madarak és fák napját Magyarországon.
Az ünnep hivatalossá 1906-ban vált, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő a Madarak és fák napja megszervezését minden iskola számára. Herman Ottó a „Madarak hasznáról és káráról” című munkája volt alapvető segítség az ezen irányú iskolai neveléshez. Herman Ottó magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus volt. A „madarak hasznáról és káráról” című könyve lexikonjellegű, Magyarország madarairól szóló „élővilág-enciklopédia” képekkel, részletes leírásokat tartalmaz az ország számos madárfajáról.
Fontos, hogy nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra! A Madarak és fák napjának a Föld napja a testvérünnepe, mindkét esemény alkalom a cselekvésre, természeti környezetünk megismerésére és védelmére.

A 2023. év madara a Barkóscinege
A Barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Panuridae családjába és a Panurus nembe tartozó faj. A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban „Parus biarmicus” néven. Európában ritka és rendszertelen költő madár. Németország északkeleti részében, Hollandiában, valamint Ausztriában is megtalálható. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő.
Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj. Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő. A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban fordul elő. A Vajdaságban, a Ludasi-tavi állománya szintén jelentős. Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm. A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik, télen a nád magját fogyasztja. Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április-július között van. Évente kétszer-háromszor költ. A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5-7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12-13 napig kotlik. A fiatal madarak 9-13 napos korban válnak röpképessé. Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Fészkelő-állománya 12.000-15.000 párra tehető.

A 2023. év fája a Vénic-szil
A Vénic-szil (Ulmus laevis) a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályának a csalánvirágúak (Urticanae) alrendjébe, ezen belül a szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozó fafaj. Egyéb elnevezései: kocsányos, lobogós vagy nyolchímű szil, szúnyogfa.
Közepes termetű fa, legfeljebb 25 méter magasra nő meg. Törzse erősen ágas, térgörbe, alul nagy gyökérterpeszek jellemzik. Kérge barnásszürke, hálózatos repedezettsége a szabálytalan lehámlás miatt sokszor kevésbé mutatkozik. Koronájára a szabálytalan alak jellemző, a szabad állású példányok alsó ágai lehajlanak. Vesszői vékonyak, fénylőn barna vagy vörösesbarna színűek. Rügyei tarkák, hegyesek. Levelei váltakozó állásúak, 6-13 cm hosszúak, vékonyak, felső oldaluk sima, fénylőn sötétzöld, fonákuk enyhén szőrözött. A levéllemezek alakja elliptikus, a levélszél kétszeresen, élesen fűrészes. Virágai egyivarúak és kétivarúak is lehetnek (poligám növény), levélhónaljakból csomókban nyílnak, változó hosszúságú kocsányon csüngenek, színük zöldesvörös. Lependéktermése van, a lependékek 12-15 mm hosszúak, élük pillás, a bennük levő egyetlen makkocska a szárny alapjához közel helyezkedik el.
Lombfakadása előtt virágzik, Magyarországon márciusban; termései pedig májusban érnek, s akkor már hullanak is. Lombozata ősszel sárga színűvé válik. Tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjad. Növekedésének gyorsasága mérsékelt, rövidebb életű: többnyire mintegy 100 évig él.
Kelet-, Délkelet-, Közép-Európa a hazája. Meleg kontinentális síkvidéki fafaj; domb- és hegyvidéken ritkán fordul elő, s ott is főleg a szélesebb völgyekben. Magyarországon az alföldeken fordul elő, de területaránya elenyésző. Élőhelye: homoki tölgyesekben, puhafás ligeterdőkben, illetve keményfás ligeterdőkben (tölgy-kőris-szil ligeterdőkben) fordul elő legikább.
Árnyéktűrő, melegigényes, az erdősztyepp klímatípusban fordul elő. A talajjal szemben igénytelen, de a semlegeshez közeli kémhatású talajokon fejlődik a legjobban; sziktűrő. Közepes tápanyagigénnyel rendelkezik. A nedves talajokat részesíti előnyben, és az egy hónapnál rövidebb idejű elöntést még kibírja. Nagy alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Magzókorát 20-30 évesen éri el, apró lependéktermései a széllel jól terjednek. Fája vörösesbarna színű, kemény, nehéz és göcsös, nehezen hasadó. A szilfavész kevésbé károsítja, mint a többi szilfajt.

Érdekességek a fákról
- A kutatások kimutatták, hogy egy fa hozzáadása egy legelőhöz növelheti a madárfajok számát akár 80 %-al is.
- A fák magasra nőnek, stabilitásukat gyakran sekély gyökérzetükkel érik el, amik sok esetben alig 50 cm mélyre nyúlnak le. Ezt a hátrányt oldalirányú terjeszkedéssel ellensúlyozzák, némelyik nagyobb fafajtának a gyökérzete több kilométerre is kiterjed minden irányban.
- Egy nagy tölgyfa napi 500 liter vizet képes felszívni, de más óriás fák akár ennek az ötszörösét is képesek elfogyasztani. Ezzel a fák korlátozhatják az esőzésekből származó árvizet, különösen az alacsony fekvésű területeken, mint a folyópartok.
- Az aszpirin eredetileg fűzfakérgéből készült, azonban nem ez az egyetlen növénykivonatú gyógyszer. Például egy másik tabletta, amely „fából készül”, az Extasy. A Kambodzsában „mreah prew phnom” néven ismert örökzöld fa az illegális drogkereskedelem miatt mára már nagymértékben veszélyeztetetté vált.
- A legveszélyesebb fa a Karibi-térség és a Mexikói-öbölben őshonos Manszanilyafa. A fa kérgének nedve az ember bőrével érintkezve hólyagokat, a szembe kerülve pedig vakságot is okozhat. Az is hólyagokat idézhet elő, ha eső idején a fa alatt állunk, és a fa nedve a bőrünkre cseppenhet. A fa gyümölcse „halálos alma” néven is ismert, elfogyasztása után fekélyek keletkeznek a szájban, fogyasztása akár halálos is lehet. Az égő fa füstje vakságot is okozhat, nedvével pedig nyilakat vontak be vadászat céljából.
- Egy magyar-finn-osztrák kutatócsoport infravörös lézerszkennerrel vizsgálta, hogy mi történik a fák lombjával, ha leszáll az éj. A tudósok arra jutottak, hogy a fák is alszanak.Beigazolódott, hogy a fák ágai és levelei éjszaka akár tíz centiméterrel is lejjebb ereszkednek.

Érdekességek a madarakról
- A föld egyetlen szárny nélküli madara az új-zélandi kiwi.
- A vadludak és libák gyakran V-alakban repülnek. Minden madár a szomszéd madár szárnya által keltett feláramló levegőben repül és ezzel a plusz felhajtóerővel energiát takarít meg.
- A Cher Ami nevezetű postagalamb elvesztette egyik szemét és egyik lábát az I. világháborúban, miközben üzeneteket szállított. Cher Ami elnyerte a Kiváló Szolgálatért Érdemkeresztet. Az elvesztett lábát egy falábbal helyettesítették.
- Az egyetlen ismert méreggel rendelkező madár a pápua-új guineai dolmányos gyümölcsrigó. A méreg a bőrében és a tollaiban található.
- Az emberre az egyik legveszélyesebb madár az Ausztráliában élő 2 méter magas kazuár.
- A kolibrik átlagosan 10 percenként táplálkoznak, minden nap a saját testsúlyuk kétszeresének megfelelő nektármennyiséget szívnak fel.
- A hím madarak hangos énekükkel, csiripelésükkel adják a környezetükben élő madarak tudtára, hogy ez az ő fenségterületük, betolakodónak helyük nincs. A madarak ezt a képességüket udvarlásra is használják. Minél szebben dalol egy hím madár, annál nagyobb eséllyel talál társat magának.
- A postagalambok„hazatalálási képessége” nagyon jó. Korábban feltehetően egy uralkodó ellátogatott egy másik ország uralkodójához, ahol nagyon megtetszhetett a város különlegesen szép galambállománya. A vendéglátó uralkodó valószínűleg nagyobb mennyiségű galambot ajándékozhatott vendége számára, aki az ajándék galambokat saját városában azzal a céllal engedhette szabadjára, hogy azok fészket raknak a tornyokban és elszaporodnak. A szabadon engedett galambok kis pihenő után visszarepültek távoli otthonukba. Ez adhatta azt az ötletet, hogy hírek továbbítására is felhasználják a galamboknak ezt a képességét.


Jókai Mór: Ültess fát!

Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:
Ingyen hallhatod dalát.
Ültess fát.

Márai Sándor: Füveskönyv - A nagy erdőkről és a fenyőkről (részlet)

„Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe.”

Kosztolányi Dezső: Madarak beszéde

Hattyú
- Hogy énekelnek mindenféle fattyúk,
pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk,
mi hallgatunk a zűrzavarba, hagyjuk,
csivogjanak, legyen meg akaratjuk.
Csodásan úszunk a csodás halálba,
de ottan az igaz dalt megtalálva
az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk.

Holló
- Rég dalolt meg engemet már híres versében Poe Edgár,
és habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.
Most is itt ülök s előre károgok, miként a dőre
pusztulás vad hirdetője, a zord rímet keresem.
Gyászruhámban, kárvallottan a bús rímet keresem,
s azt üvöltöm: "Sohasem!"

Sirály
- Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!
S birál!
Vészben-viharban víjjogó király!
Sirály!

Kolibri
- Kincs voltam, el-nem-múló, fényes ékszer,
de szárnyra keltem, élni, csélcsap ésszel.
Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.
Csókolni itten nem lehet elégszer.
Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.

Kosztolányi Dezső: Fák beszéde

Pálma
- Versben beszélek, és verssel köszöntsék
nagy, mozdulatlan legyezőimet
s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség.

Hárs
- Szülőhazádban a vén udvaron
hová gurultak labdáid, szegény?
Hová repült a sárkányod vajon,
s kedved, hited az életed felén,
És merre szálltak, merre tűntek el
viháncoló, víg gyermektársaid?
Ezt kérdezed, de senki sem felel,
csupán mi zúgunk, régi hársak itt.

Nyírfa
- Héjam fehér, mint a papír.
Megbabonázza azt, ki ír,
és hogyha elrontott a hír,
nevem álmodba visszasír.
Izen neked a nyír.

Almafa
- Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel
mesékről álmodom, ha jő az éjjel.
A lombjaim közt almák aranya.
Mindig csak adnék, én, örök anya.

Eperfa
- Itt lakmároztál egykor, az eperfán,
jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,
egy nyári szellő még felém seper tán.

Nyárfa
- Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa, nyárfa.
Karcsún, fehéren állok a határba.
Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.
S minden széllel zenélek, mint a hárfa...

Zelk Zoltán: Micsoda madár

Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll.
Idegen a táj,
Továbbmenne már,
véres még a bóbitája,
tolla csupa sár.
Ne menj el, madár,
kilobban a nyár,
sárga pernye hull a fákról,
füstöl a határ.
Nem megy a madár,
marad a madár,
sűrű eső lesz a rácsa,
ketrece a táj.
Holnap őszre vál,
aztán télre jár,
fehér fák közt, hómezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
dér gyöngyén megáll.

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.