Irodalmi humor egy héten át

Időpont: 2023. augusztus 7-13. hétfő-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig

„A humor a bölcsek esernyője” - fogalmazott Erich Kästner, és nyugodtan hihetünk is az írónak, hiszen majd’ minden művéből árad a bölcs derű. Válogatásunkban egy héten át olvashatnak ismert írók, költők humoros műveiből.
A nevetés gyógyít és szórakoztat - irodalmi humor a hét minden napjára, hogy jól kezdődjön és jól végződjön a hét.

ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCESEK

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.

Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!

Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmit­mon­dó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe.

Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.

Figyelem!

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.

Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!

MAKACS SAJTÓHIBA - HELYREIGAZÍTÓ KÖZLEMÉNY

Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst – akit – őszinte sajnálatunkra – “dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.

A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.

AZ AUTÓVEZETŐ 

Pereszlényi József anyagmozgató, CO 75-14 rendszámú Wartburg kocsijával megállt a sarki újságárusnál.
– Kérek egy Budapesti Híreket.
– Sajnos, elfogyott.
– Akkor egy tegnapi is jó lesz.
– Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim.
– Abban is közlik a moziműsort?
– Az mindennap benne van a lapban.
– Hát akkor adja ide azt a holnapit – mondta az anyagmozgató.
Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált egy csehszlovák filmet – Egy szöszi szerelmei –, melyet dicsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás.
Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. Továbblapozott a másnapi újságban. Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyagmozgatóról, aki CO 75-14 rendszámú Wartburg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő teherautóba. Az elővigyázatlan anyagmozgató szörnyethalt.
– Még ilyet! – mondta magában Pereszlényi.
Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult, és a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba a Stáció utcában, nem messze a Kék Barlang mozitól.
Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal. 

KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI

Babits Mihály, a klasszikus

Babits Bihály: Született Szegszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy "Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem" című leendő versében az alliterációt elrontsák. Már hatéves korában egészen fejlett nyelvezete volt: az iskolában fél kézzel harmincezer olyan magyar szót tudott fölemelni, ami "B"-vel kezdődik, míg iskolatársainak a fáradtságtól már kilógott a nyelvezete. A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osztálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tudományegyetem filológiai fakultása. Majd a technikára került, ahol több szabadalmat nyert, újfajta alumínium ige-kötők-, szó-csavarok- és kettősfedelű mondatszerkezetekre, melyek Edisonnak "A modern verstechnika vívmányai és a villamos nagyanyacsavar" című munkájában is fölemlítvék. Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelentek nyeg: legutolsó kötete, a "Főtisztelendő úr, kérem, az esti takarmányszállítás minden valószínűség szerint megérkezik" című, hosszú feltűnést keltett.

ANTIK SZERELEM

"S megint előlről..."

A szeretőm fiús, görög leány,
Lányos, török fiú, ki egykor élt,
Ahol tajtékot Aagis öble hány.

És Athenben született auzgewélt,
De most közöttünk jár, bár ő egy antik,
Kihez ma lelkem esdve igy beszélt:

"Ó kancsók kincse, ó görög romantik,
Orsók korsója, drágamívű borsó,
Akit szeretnek Bélák és a Bandik.

"Te tarfejü, tritóni, tarka torzó,
Dús, dőre dátum és dalos dativusz,
Post, penes, pone, praeter, ablativusz.

"Ki bún borongva, barna, bús bajusszal,
Beteg bolyongó, béna bink balán...
És szólt a lány, gradus genitivusszal:

"Mi, hát nekem bajuszom van talán?"
S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha,
Ezt mondtam csak a széphangzás mián.

"De hogyha ezt nem érti, drága mirrha,
Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul,
Kegyed nem készült, aztán hol az irka?

"Az ember végre még sincs csupa fábul,
Kegyed nem tudja, mi az asszonánc?
Eriggyen, mert rugok beléje hátul. -
           (S megint előlről.)

MIKSZÁTH KÁLMÁN: A BALÓTHY-DOMÍNIUM

     Ősapák, akik ott lógtok kardosan, buzogányosan az antikvárius boltok limlomja között, mindennap nézlek, ha arra járok, de azt sem tudom, kinek az apái vagytok.
     Cédula van akasztva a medveprémes mente valamelyik sarkán vagy a kalpag fölé, hogy ára négy forint, némelyiken hat forint, aszerint, amennyit megértek, vitézlő ősapák!
     Nem ismerünk, és mégsem vagytok idegenek. Maga a kalmár is, aki árul, kézdörzsölve morogja, ha vértől elborult szeme rátok esik: Ejnye, be ösmerős arc, mintha már lettünk volna üzleti összeköttetésben valamikor.
     Nono, öreg kurucok, értsük meg egymást, nem kegyelmetek csinálták az üzleteket, de a kegyelmetek unokái, akik a földjeiket és arcvonásaikat örökölték.
     Bizonyság ez arra, hogy az örökségnek megvan még a fele: az arcvonások.
     Hanem a domíniumok bizony elmentek.
     Ha úgy megelevenednének kegyelmetek, és meghallgatnának, be szívem szerint mondanám el, miként futott el az a föld lábaik alól.
     Ott van példának okáért minálunk a Balóthy nemzetség.
     Apámtól hallottam, hogy az öreg Balóthy Boldizsár, aki most hordszéken jár, öt szilaj lovon járt; s négyezer holdat szántott.
     Áldott kövér föld volt, mind a négyezer hold egy darabban. S ez az egy darab olyan, mintha az egész világ oda volna teremtve kicsiben. Volt ott folyó végig a hosszú, széles réten, folyó hátán malom, hegy s hegy hátán szőlő ott volt erdő, ősvadon a fele, szelíd gesztenyékből a másik fele. Körülbelül ilyen lehet a paradicsom, ha nagyon szép.
     Balóthy Boldizsár büszke arccal mutogatta vendégeinek a birtokát.
     - Pompás fekete agyag - szólt ilyenkor, és meghasította a kampós botjával. - Kenyérre lehetne kenni, mint a vajat.
     Igaz is, hogy príma klasszis talaj volt. Egyszer arra jártak a földkóstolók, s az egyik ekképp nyilatkozott:
     - Mikor az Úristen a Bánátust teremtette, hát egy darab kiesett a kezéből, s ide csöppent.
     Ez a mondás nagyon megtetszett Boldizsár úrnak, és tovább szőtte:
     - S valamelyik Balóthy éppen erre ment, és beleült.
     Ebből aztán látszik, milyen régieknek képzelte Boldizsár úr a Balóthyakat, s milyen régen övék a birtok.
     Napjában négyszer-ötször is elbeszélte dicsekedve:
     - Első foglalás! Ez nem olyan hitvány birtok ám, mint a többi! Ezt nem a királyok adták a Balóthyaknak!
     Valami előérzete lehetett, hogy annyira kevesellte a királyokat.
     Mert nem ők adták a birtokot, az igaz, hanem megharagudtak, és ők vitték el. (Tudniillik azok a bizonyos négy királyok. )
     Az öreg Boldizsár szenvedélyesen szeretett kártyázni, s annyi adósságot csinált, hogy a birtoknak elúszott a fele. Kétezer holdat kénytelen volt eladni. A másik kétezer holdat is csak úgy lehetett megmenteni, hogy a fia, Balóthy István, elvett egy gazdag polgárleányt (bedobta a kútba az unokák elől az aranykulcsot); a polgár ipa pénze tette lehetővé, hogy a kétezer hold megmaradjon az István nevén.
     István egész életét arra áldozta, hogy karriert csináljon, s ez úton az elveszett birtokrészt visszaszerezze.
     Megpróbált mindent, hanem mindezt a szokott hazai formában cselekedte.
     Az pedig nagyon rossz forma (az ember elkölt harmincezer forintot, hogy egy három évig tartó kétezer forintos állást kapjon, s ezt nevezik Magyarországon karriernek), mert nemhogy visszaszerezte volna az ősi birtok felét, hanem még az a másik fele is majdnem elolvadt.
     Mikor István elhalt ezelőtt tíz esztendővel, fiára, Balóthy Antalra nem maradt csak kétszáz hold meg a kidűlt-bedűlt kastély.
     Antal tanult az ősöktől, se nem kártyázott, se nem politizált, hanem valamit csak kellett csinálnia: ivott. Mégis nagy haladás az apja után, olcsóbb inni, mint itatni.
     A kétszáz holdacskához azonban elég egy gége. A birtokot nemsokára ellicitálták. A Balóthy-család elpusztult a vidékünkről, csak az emléke maradt meg.
     Pestre mentek lakni, nem mentettek meg egyebet, csak a bútoraikat.
     Valahol a Zöldfa utcában vettek egy szegényes harmademeleti lakást. Ott lakott az öreg nagyapa, az unoka és fiatal neje. Éppen áldott állapotban volt az asszonyka, s mikor a kis Gábor megszületett (a XXIII-ik Balóthy Gábor a családfán), akkorra már nem maradt az ősi földből semmi.
     .De igen. az ablakban volt még egy virágcserép. egy szívós rezedavirág, mely dacára a fűtetlen szobának, nem fagyott ki a télen át. Ebben a cserépben még a porhanyós otthoni agyag barnállott. Az adott életet a virág gyökereinek. Balóthy Boldizsár be sokszor elnézte a kis virágot elborult homlokkal.
     Egyszer a kis Gáborral játszott az ablaknál.
     Eleven fiúcska volt XXIII. Gábor, s amint ott vickándozott kis ingecskéjében a szépapa karján, kis kövér lábával úgy meg találta rúgni azt a cserepet, hogy a nyitott ablakon át leesett a magasból, diribdarabra tört a kövezeten, s földje elszóródott a levegőben. Össze nem szedi azt soha senki többé.
     Ez volt a legeslegutolsó föld a Balóthy-domíniumból.
     Az öreg szeméből egy könnycsepp esett ki, ahogy utána hajlott a lefelé röpülő cserépnek.
     Azután szelíden, szomorúan simogatta meg a kis unokát, aki valami bolondságot gagyogott összevissza.
     - Látod, látod, neked is jutott még az ősök földjéből pazarolni való.

WEÖRES SÁNDOR: MAJOMORSZÁG

Hej de messze majomország,

ott terem majomkenyér,

majomablak majomrácsán

majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten

majomhősök küzdenek,

majomszanatóriumban

sírnak majombetegek.

Majomtanártól majomlány

majomábécét tanul,

gaz majom a majombörtönt

rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,

lesz sok majommajonéz,

győzve győz a győzhetetlen

győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály

majomnyelven szónokol

egyiké majommennyország

másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,

pávián, orángután,

mind majomújságot olvas

majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől

zúg a majomreterát,

majombakák menetelnek,

jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot

vágnak majomkatonák,

majomkézben majomfegyver,

a majmoké a világ.

HAJNÓCZY PÉTER: A HANGYA ÉS A TÜCSÖK

„A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalin szagú, de panofixbéléses télikabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát -, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt.
– Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába…
– Bizony, hideg van, hangya szomszéd – válaszolt vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember csontját is átjárja…
A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.
– A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom, nőtlen és albérletben lakik…
– Hát igen – bólogatott a tücsök -, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő…
Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből, és odakínálta a hangyának.
– Köszönöm – rázta a fejét a hangya. – Több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. –
Megköszörülte a torkát.
– Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz…
A tücsök cigarettára gyújtott.
– Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… – A hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
– Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza…
– Elutazik? – csóválta a fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
– Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
– Elárulná, hová utazik? – mosolygott rá a hangya.
– Párizsba – mondta a tücsök.
– Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
– Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
– Meghívtak… a Conservatoire… – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
– Tekintettel a régi ismeretségre… elintézne egy számomra fontos ügyet?
– Kérem, nagyon szívesen… – biztatta a tücsök – csak mondja, szomszéd úr…
– Arra kérném – mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem!”

REJTŐ JENŐ: PISZKOS FRED, A KAPITÁNY (részlet)

Fülig Jimmy talpig világfi volt. Külsejére, modorára igen sokat adott, szerette a muzsikát, állandóan látogatta a filmszínházakat, és savanyúcukorkákat hordott magánál, mint a jó társaságbeli urak. Feltűnő ismertetőjele volt, hogy szeretett mosakodni, amit senki sem értett. Szikár, vállas alakjához nem illett a kamaszosan sima arc, amely azonban csontos és széles volt, középen egy jókora szájjal és hatalmas fogakkal. Örökös vigyora nemegyszer tévedésbe ejtette azokat, akik kissé könnyelműen a külsejük után ítélik meg embertársaikat, és ezért a vigyorgó Jimmyt felületesen kezelték vagy kicsúfolták. Az ilyen emberek, felépülésük után, sokat gondolkodtak a látszat megtévesztő benyomásairól, és elhatározták, hogy a jövőben senkiről sem vonnak le következtetéseket alapos tájékozódás híján. Különös ismeretsége a szállásmesterrel úgy kezdődött, hogy Fülig Jimmy a port said-i Elintéző nevű vendéglőben a vacsoráját fogyasztotta, és egy kis füzetkét olvasott. Szokása szerint aránylag úri külsővel tette ezt, ami nem vonatkozik gombhíjas, sárga kabátjára, tépett gyapjúingére, valamint harisnyáira sem. Az utóbbiakra már csak azért sem vonatkozhat, mert az egyiket négy év előtt Brüsszelben hagyta. Azonban a felső zsebéből egy selyem zsebkendő csücske kandikált ki, és a nyakából egy kifogástalan, finom mívű kerékpár-áttételen nyeles pápaszem, úgynevezett „lorgnon” függött, amit csak igen előkelő és idős úrhölgyek viselnek. Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított. De az ember néha kénytelen kisebb-nagyobb áldozatot hozni az úri látszat kedvéért. Közben az Elintézőben tartózkodó húszegynéhány matróz már jó tíz perce verekedett. De Fülig Jimmy csak akkor figyelt fel, amikor egy korsó a feje mellett tört szét a falon. Ekkor felállt, és erősen nagyító üvegein át körülnézve, hűvös figyelemre méltatta a társaságot. – A fejemre igen kényes vagyok, uraim – mondta pedáns szigorral –, tehát az ilyen ingerkedést lehetőleg mellőzzük. Még be sem fejezte korholását, amikor a második korsó repült feléje úgy, hogy a vállát súrolta. – A verekedésnek ezennel vége! – jelentette ki határozottan. A többit tudjuk… Fülig Jimmy elkezdte kidobálni a verekedőket. Mire befejezte a nagytakarítást, vagy húsz ember feküdt ájultan szerteszét, és csak a Tahitibe készülő Honolulu-Star nevű luxushajó legényei tizenkét főnyi csoporttal képviseltették magukat aznap a port-szuezi közkórházban. (Közöttük José Pombio spanyol pincér és Wilson Hutchins amerikai fűtő.) Ezek után kifizette a vacsoráját, leemelte az ájult kormányost a könyvéről, és elment. Csak a kése miatt jött ismét vissza, amikor is találkozott a szállásmesterrel. És este már munkába állt egy hajón, két ember helyett, de dupla fizetésért. Boldog volt. Ismét dolgozott! Így jár, aki verekszik

LACKFI JÁNOS: HUMOR – AZ IRODALOMBAN (részlet)

Bejegyzések a Nyugatosok, kedvelőik és cselédeik csoportból

Ady Bandi nevű csávónak senki se higgyen, amikor azt írja „az életemnek fáj a Mája”, nem a konkrét testrészre gondol, pedig...

Fiúk, szerintetek hogy van ez? Szeretnék pénzt kunyerálni a minisztertől, hogy művészetem kiteljesedése érdekében kimehessek Monte Carlóba Lédához, vajon túl erős, ha levélben, történelmileg is rövid múltú mágnásnak” titulálom Zichy grófot? Vagy köpjem le egyszerűen? De tényleg, milyen megalázó már a művész élete! Az eddigi lóvékért is mit kellett kuncsorognom! Ahelyett, hogy küldenék, azt kopnának! Más: vörösbort legolcsóbban hol mérnek?

Karinthyt nem akarná valaki nevemben provokálni? Pisztolyhoz nem értek, de ha véletlenül lelőnék, megköszönném. Még hogy„Babits Bihály”, barha bicces!

Gyula Krúdy itt: Operaház.

Bandyval este, a megnyert ügető után! Csííz! A márvány-szfinxek csak hajdan s jobb korok delelőjén láttak zabot és kefét, de mindene körülmények mostoha voltát tekintve barátocskám kitűnő teljesítményt nyújtott egyikük hátán, megdöntvén a helyben lovaglás universális recordját! Doppingteszten a lovak átmentek.

Elmentek a naccságosék, lehet feljönni, házibuli lesz. Begyújtottam kéziratokkal, jó meleg van! Bort hozzatok, nincs maradék, ezek még a kölnit is megisszák!

Óriási siker volt a Nyugat legújabb száma, igaz, mind a három előfizető én voltam! Csak így tovább, folytatjuk! Admin.

Endre Ady örömtelien érzi magát itt: Chiemsee-szanatórium. Agyonmasszírozás, félfürdő, lemosás, hideg és meleg tus, géptorna, egészséges koszt, napi két óra evezés, két óra séta, ivás alig. Más embernek érzem magam. (Nem akarom más embernek érezni magaaaam! Help!) Vörösbort olcsón tud valaki küldeni? Postát fizetném.

Török Sophie Szabó Lőrinc társaságában Lőrinc Szabó jegyese lett. Ha osztozni akartok örömünkben, nézzétek meg a videónkat, Kopaszi-gát, pezsgő, haverok, szansájn, kutyadög. Baudelaire behalna.

Mihály Babits lájkolja Lőrinc Szabó bejegyzését.

Jó a bula, nyúlhatom? Én oly bátortalan vagyok a gyengédebb nemmel való érintkezésben.

Lőrinc Szabó lájkolja Mihály Babits bejegyzését.

Nyúlhatod... Tényleg jó, de annyi más van! Babits papa meg csak egy. Gyűrűt adom vele, ne kelljen beruháznod a kevéske honorból.

Török Sophie Babits Mihály társaságában Mihály Babits jegyese lett. Ha osztozni akartok örömünkben, nézzétek meg a videónkat, Margit-sziget, pezsgő, haverok, szansájn, szökőkút. Apollinaire behalna.Bajusz nélkül nincsen csók! A férfiajk bizsergetőbb, ingerlőbb, teljesebb, ha férfiúi dísz ékíti. Hlohovecz-féle bajuszkötők széles választéka webshopunkban! Az összes hipszter minket választ!

Kulturális tripper továbbadó. Eredete az irodalomtörténet nedves homályába vész, akitől kaptam, azt állítása szerint két közvetítéssel Krúdy Gyula tisztelte meg a kórral. A tripper birtoklása, mivel orvosi papírokkal hitelt érdemlőleg bizonyítható, automatikus publikálást jelent jobb folyóiratoknál. Garantált folyás. Mármint jövedelmi befolyás.

Gyerekek, Kassákék meghekkelték a csoportot, letiltottam őket, mint platina mennykő a lilára kukorékolt agarat. Akinek a míves szimbolizmus nem elég, jobb, ha most húzza el a csíkot! Női költők gyengéd impresszióit nagy tételben átveszem.

Osváth névre a kiadóba.

Ernő Szép bolondos hangulatban van. Gyerekek, az élet habosan belekacag az inggalléromba, bodzaillatú lehelettel veti rám magát a délután két órai hajnal, mámorosan cifrázzák pantallóm szegélyét a feketerigók, egy vagyok a világgal s a világ is egy velem, gyertek a szigetre, hemperegjetek a lét mámorában! A lét megittam, hozzatok!

Forrás: https://www.facebook.com/lackfi
 

Wekerlei Könyvtár

Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.