Verses szerencse-balszerencse - péntek 13.

Időpont: 2023. október 9-15. hétfő-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig

A péntek 13-a mindenkinek egy kicsit furcsa, más nap, mint a többi.
Egy szerencsés vagy balszerencsés nap versekben egy héten át a Wekerlei Könyvtár Facebook oldalán, és csokorba szedve a honlapján.


Aranyosi Ervin: Péntek van, és tizenhárom!

Péntek van, és tizenhárom!
A szerencsém alig várom,
hogy egy vagyon rám találjon,
s mind-mind a javamra váljon!

Tizenhárom van, és péntek!
Akik négy levelűt téptek
lóheréből, nagyot léptek,
mert szerencsés létbe értek.

Ez a nap, a vonzás napja!
Aki hiszi, meg is kapja,
– álmainak van alapja –
kinccsel telik a kalapja!

Persze vannak megint mások,
akik félők, s babonások,
– ezek persze rossz szokások –
félelmükre akad száz ok!

De jobb inkább jóra várni,
jólét áramában állni,
szeretettől jobbá válni,
szerencsére rátalálni.

Péntek van, és tizenhárom!
Én e naptól a jót várom!
A szívemet nagyra tárom,
így jobbítom a világom!


Aranyosi Ervin: Péntek 13.

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve babonától?
Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.
Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,
ma is üzenhetek én, a csillagoknak,
elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,
mert amiben hiszek, rövidesen látom.

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
hogy majd megijedek, félve, mi történhet?
Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.
A fekete macska, tudod az én macskám,
átfutkos előttem, kötekedik csacskán,
s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,
pedig karma éles, retteghetné bárki!

Ma átment előttem egy fekete macska!
Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,
ha kelleti magát, muszáj kényeztetnem,
mert tudja szeretem, s Ő is szeret engem!
S lám most igaza lett, nem tudtam megállni!
Nyakon kellett csípnem, s „rabtartóvá” válni.
Kényeztetni kezdtem, s élvezte a beste,
kihívta a sorsát, vagy éppen kereste?

Ma átment előttem egy fekete macska…


Eötvös József: Szerencse s nyugalom

Nyugodt a táj: a tél hófátyolával
  Rég elborítá messze téreit,
A csermely áll, zajos hullámzatával
  Nem mossa többé puszta partjait.
Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon,
  S mely rajta énekelt, a víg madár
Rég hallgat, s a kihalt, hideg világon
  Virágtalan, de nyúgodt a határ.

Nyugodt, mig a tavasz első fuvalma
  A csillogó mezőn végig futott,
Egy délen át a nap-meleg hatalma
  A téli tájon győzve elhatott.
S im újra felriad ezer szavával
  A nagy természet álmai után,
A csermely felzúg, olvadott havával
  Patak rohan a hegynek oldalán;
A jéglepelt egy napnak olvadása
  Elvonta, szinlett nyúgalom helyett
Feltűnt az elmult ősznek hervadása,
  S a pusztaság a barna föld felett.

S a nyár ha jő virágos köntösében,
  Mi bájoló a messze láthatár;
A föld világosabb, zöld rejtekében
  Gyönyörről énekel minden madár;
Az ágak nyögve föld felé hajolnak,
  Nem birva többé édes terhöket;
A csermely zúg, virágok illatoznak,
  S örömzaj tölti a természetet.

Örömzaj, - míg az ősz első ködével
  Homályt borít a színes táj felett,
S téli halált hirdetve jégszelével,
  Egyszerre elront annyi életet.
Sárgán lehúll a lomb sötét tövéről,
  Eltűnt az illat, a virágozás,
A fecske messze száll e bú helyéről,
  S csak csend marad, csak őszi hervadás.

Elvíra! lám, ez keblünk nyúgodalma,
  Ez a szerencse, melyről álmodál;
Azt feldulá egy nyájas nap hatalma,
  Emezt egy dér - és elhervadva áll.
Biztos csak egy: sorsodnak változása,
  Vész, ha pihensz, ha éldelsz, veszteség;
Minden tavasznak eljő hervadása,
  És a nyugalmat vész követte még.

1839.


Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse

Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
Bár feléd fordúljon csalfa golyóbissa,
Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,
S páva módjára fénylő szárnyakra emelni,
Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,
Nála hízelkedjen a bőségnek szarva:
Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek,
Mikor nála boldog életet keresnek.
Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet,
Forrót alád éppen azalatt csepegtet.
Midőn legnyájasabb karokkal öleled,
Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled:
Akkor repűl véled az ég tetejére,
Hogy mélyebben vessen pokol fenekére.
Ne higyj hát, barátom! ne higyj, mondom, neki,
Mert halálra csalnak szíreni éneki.

De azért ha bánt is, meg ne rettenj tőle,
Bátor szívvel vond el magadat előle.
Ő asszony s szerencse; minden pontba fordúl,
Nem sok, akár vígan légyen, akár mordúl.
Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,
Meg ne rettenj tőle; ő asszony s szerencse.
Ellene a virtus fog lenni kőbástya,
Az ártatlanságnak béfed szent palástja.
Ez az a conductor, amelytől mennyköve
Semmi igaz bőlcset soha meg nem löve.
Ez az a Gibraltár, ez az a citadell,
Melyre minden bombit haszontalan lövell. -

Barátom! kicsiny az, kit vagy elfelejtett
Szúrni a szerencse, vagy kétségbe ejtett.
Rajta vitéz szívvel! ezáltal lettenek
Herkulestől fogva minden félistenek.
Tudod, e világban minden nagy test forog,
Csekély mindaz, ami nyugszik, vagy tántorog:
Hát a napnak dísze már azért elmúla,
Hogy csekély főldünknek alája borúla?
Nem: mert maga szerzi főldünk ábrázatja,
Hogy fele lakosa e fényt nem láthatja.
A mi világunknak szintúgy van szférája;
Ha felette űltünk, borúlunk alája:

Mégis a mi fényünk éppen csak a' lészen,
Csakhogy a vak világ nem láthat egészen.
Ha a nyugvó virtus az élet rózsája:
Arany virtus, mely a tüzet is kiállja.
S nyomorúlt ember az, kinek homlokában
Látszik szerencséje, mint tűkör-formában.
Te, ha orcád éppen más színre vonítod,
A játszi szerencsét öszvetébolyítod,
Ha ő mosolyogva kecsegtet tégedet:
Szedd komor ráncokra stóikus képedet.
Ha ő gorgon hanggal agyarkodik terád:
Nevesd el magadat; s azonnal hátat ád.
Bolond a szerencse, hidd el azt, barátom!
Én a bőlcs észt csupán a bőlcs észbe látom.


Faludi Ferenc: FORGANDÓ SZERENCSE

1. Fortuna szekerén okossan ülj,
Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj.
Ha szépen vezetett,
Ha miben kedvezett,
Ha miben kedvezett, meg ne örülj,
Fortuna szekerén okossan ülj -
Fortuna szekerén okossan ülj.

2. Jó kedve s kereke egyaránt jár,
Forgandó, váltazó, ma kincscsel vár,
Holnap lenyomorit,
És megint bóldogit,
És megint bóldogit, elhigyjed bár,
Jó kedve s kereke egyaránt jár -
Jó kedve s kereke egyaránt jár.

3. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak,
Kire ma vont arany, holnap szürt rak,
Tudják, kik táborát
Lakták és udvarát,
Lakták és udvarát, sok nagy urak,
Érdemre nem tekint, szemtelen, vak,
Érdemre nem tekint, szemtelen, vak.

4. Hol édes jó anyád, hol mostohád,
Dolgárul senkinek számot nem ád.
Megböcsül, megaláz,
Magasztal, legyaláz,
Magasztal, legyaláz, bút hoz reád,
Hol édes jó anyád, hol mostohád,
Hol édes jó anyád, hol mostohád!


Somlyó Zoltán: SZERENCSE

Már nem hajszolom a szerencsét,
megbecsülöm az egy tál lencsét.
S színben is csak a nefelejcsét
tudom szeretni már...

Nem álmodom, csodát se várok,
nem érhetnek búsító károk;
a nyílt, egyenes úton járok,
ahol a béke jár.

Jöhet a kéményseprő szembe:
reménység nem jut az eszembe;
nem lesem, hogy üres kezembe
majd sültgalamb repül.

Nékem nem mérgező beléndek
a tizenhárom, meg a péntek;
babonát nem becsülök én meg,
mert a lélekre ül.

A kártya is, e balga karton,
ne várja, hogy kezembe tartom,
míg a lidérces tünde parton -
a kincs ölembe hull...

Mert embereknek nincsen kincse,
szent megnyugvás: a kincsek kincse.
Nincs, ki a sírral elvegyítse
aranyját ott alul...

Én, ha küszöböm átallépem,
a háznépem köszöntöm szépen,
ahol a kisfiam szemében
holnapom ott ragyog...

Viszek magammal egy világot,
sokszor panaszt, néha virágot.
De bűnt, bohó babonaságot
s szerencsét künn hagyok...


Csokonai Vitéz Mihály: TÉTEL - A NAGY SZERENCSE NAGY SZOLGASÁG

Már a szerencsének törvényét érezi minden,
S néhanap áldást nyújt a szerencse, de elveszi máskor.
Mért is adott a kegyes fátum néked magas állást,
Nemde, hogy innen majd egykor jobban letaszíthat?
És aki már-már csúcsra jutott - mindent remeg az, mert
Néki sosem lészen jószívű, drága barátja.
Ez hazudik mézes szókkal, hogy már a barátod,
S majd kiderül, hogy mérget rejt kedves szava méze.
Hogy jobban tessék, sokszor tisztel küszöbödnél,
Nincs a királyoknak sohasem békés nyugodalmuk.
Többnyire nagy hegyeket sujt mennyköve is Jupiternek,
Míg alacsony helyeket nem dúl szét akkor a villám.


Csokonai Vitéz Mihály: PROO - A SZERENCSE VÁLTOZÓ

Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
  Bár feléd fordúljon csalfa golyóbissa,
Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,
  S páva módra fénylő szárnyára emelni,
Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,
  Nálla hízelkedjen a bőségnek szarva:
Ne higgy néki, ne higgy: mert sokan megesnek,
  Mikor nálla boldog életet keresnek.
Ne higgy: mert amidőn legjobban kecsegtet,
  Forrót alád éppen azalatt csepegtet.
Midőn legnyájasabb karokkal öleled,
  Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled;
Azért repűl veled az ég tetejére,
  Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére.
Ne higgy hát, barátom, ne higgy, mondom, neki,
  Mert halálra csalnak sziréni éneki.
De azért ha bánt is, meg ne rezzenj tőlle,
  Bátor szívvel vonjad fére magad tőlle.
Ő asszony s szerencse: minden pontba fordúl,
  Nem sok, akár vígan legyen, akár mordúl,
Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,
  Meg ne rettenj tőle: ő asszony s szerencse.
Ellene a virtus fog lenni kőbástya,
  Az ártatlanságnak befed szent palástja.
Ez az a conductor, amellyre mennyköve
  Mindig haszontalan ropogással löve.
Ez ama Gibraltar, ez ama citadell,
  Mellyre minden bombit haszontalan lövell.


Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet 
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.


Aranyosi Ervin: Hittel újra festve…

Bárányfelhőt festettem az égre,
körülötte bemázoltam kékre…
Jött az eső, és mindet lemosta,
nagy szürkeség költözött a MOST-ba!

Míg alkottam kedvem is vidám volt,
mosolygott rám a sok kék, vidám folt,
felhőcskéim derűsen repkedtek,
elszálltak a ragyogó Nap mellett!

A színeim mind könnyé változtak,
a szívembe keser-érzést hoztak,
lehervadt, mint holt virág, a kedvem,
szomorúság ébredezett bennem.

Végül együtt sírtam az esővel,
mint egy régi, fáradt ismerőssel.
Míg a felhők eltűntek az égről,
s Nap ragyogott fel a messzeségből.

Letöröltem könnyeimet én is,
hiszen lehet ez a világ szép is,
visszatérhet régi, vidám kedvem,
jó érzések ébredeztek bennem!

Elővettem ecsetem, festékem,
a kék égről volt ezer emlékem,
bárányfelhőm is felszállt az égre,
víg, jó kedvem is visszatért végre!

Tudtam, hittem, minden rossz elmúlhat,
a helyzetem, ha hiszem, javulhat,
visszatérhet minden, ami szép volt,
felragyoghat felettem az égbolt!


Ungvárnémeti Tóth László: A’ szerencse

Siket, ‘s vak a’ Szerencse,
Nem hallja a’ Könyörgést;
‘S nem látja a’ Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,

‘S bizonytalan Kegyelme.
A’ mit csinált, le rontja;
A’ mit kötött, el oldja;
A’ mit rakott, le dönti;
‘S a’ mit viszen, le ejti.

Ugyan azt, ha kedve hozza;
A’ Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
‘S málhát kötöz nyakába,
Hogy a’ szegény Szarándok
Csak tétováz alatta.

Hogy így velem ne bánjék;
Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútyorát emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.

Kép - Pixabay: https://pixabay.com/hu/photos/sok-szerencs%C3%A9t-maroknyi-boldogs%C3%A1g-1993688/


Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.