Luise Bagshaw: Van remény!

Alexandra Wilde nem Barbie baba. Igazi, hús-vér nő, ici-picit túlsúlyos, esendő, számtalan gyarlósággal megáldott. Ugyanakkor igen eredeti és tehetséges teremtés, aki imád néha jókat enni, akinek a legrosszabb pillanatban szalad le a szem harisnyáján, kenődik el a smink az arcán, aki számtalan komlexussal és kisebbségi érzéssel küzd.
Fanyar humorral és kritikával szemléli környezetét és öniróniával saját magát. Az első mondattól az utolsóig szórakoztató és humoros írás keretében keresi önmagát, az Igazit és a boldogságot.
Ha az ember lánya huszonhét éves, facér, és a munkája sivár, az már önmagában is elég a heves indulatokhoz, hát még, ha a lakótársai sikeresek, hihetetlenül sikkes Csúcs Szuper Szerelésekbe burkolóznak, és a hódolók tábora legyeskedik körülöttük, mellettük még egy csillogó karácsonyi üveggömb is szögletesnek és esetlennek érezné magát.

 



Címkék: angol irodalom, regény

2019.10.02.