A víz ösvényében megismert, kedves és népes család története a Tisza és Bodrog közt fekvő kis faluban folytatódik. Az itteni rokonoknál töltik a karácsonyi szünetet a szülők meg a négy gyerek: Tamás, Misi, Boró és Lili. Csupa egyszerű öröm vár rájuk: szánkózás, hóemberépítés, nagy családi ebéd és szilveszteri tűzijáték. De ahogy az előző kötetben, úgy ezúttal is átsüt a hétköznapi történéseken a nehezen kimondható érzések heve. Ez fűti a parázs veszekedéseket és a szívmelengető pillanatokat, a titokzatos tűzhely emlékeit, a lázas kisfiú szavait és a kamaszlány szívének mélyén pislákoló szerelmet. A tűz számtalan különféle formájában jelenik meg a kisregényben – hol visszaemlékezésként egy gyermekkori lakástűzre, hol malac pirul rajta, hol a szívekben, az arcokban, a fejekben lakozik. Vagy épp a pálinkában. Vagy a tűzhelyben és a gyufában, ahova, hasonlóan az első kötet két lillafüredi szobrához, elrejtett valakit.