"Sikerült! ordítom. Te az ágyon ülsz, én a nyakadba ugrom és megcsókollak. Nem tudom visszafogni magam. Anya vagyok! Mondtam én, hogy ennek a pocaknak tudományos magyarázata van! Te mozdulatlan maradsz. Azt mondod nekem: Nem találok szavakat. ÉS AHOGY A FÉRFI Sikerült! ordítod. Hátrafordulok. Odalépsz hozzám, megcsókolsz és megölelsz. Ott ülök az ágyon. Ez az egyetlen dolog, amire képes vagyok: ülve maradok, mialatt magadhoz szorítasz és összevissza csókolsz. Íme, az első percem apaként: ha most lefényképezne valaki, sóbálványnak tűnnék. Majd rád nézek, és csak három szót tudok kinyögni: Nem találok szavakat. Te rám mosolyogsz, és ezt válaszolod: Biztos lehetsz benne, hogy később majd sikerül."