Bronsky hősei nem félnek, a harminc éve rettenetes pusztítással járt csernobili reaktorbaleset után sok évvel, saját felelősségükre visszaköltöznek a súlyosan sugárszennyezett zónákban levő faluikba. A regény főszereplője, Baba Dunya is a Csernobilba hazatérők egyike. A fiatalon ápolónőként dolgozó Dunya teljesen tisztában van a vidék szennyezettsége miatti egészségügyi kockázatokkal, mégis ott folytatja az életét, ahol nincs vezetékes víz, csak sugárfertőzött kútvíz, az áramellátás akadozik, a zöldséget kertjükben termelik meg a helyiek. A közösség tagjai a halálosan beteg Petrov, a Gavrilov házaspár, a házát a kecskéjével megosztó Marija, valamint a mindennapi élet nyűgös feladatait házassággal megoldani akaró Szidorov.
Alina Bronsky hol megnevettet bennünket, hol pedig könnyeket csal a szemünkbe. Története felkavaró és elgondolkodtató is egyben. A regény úgy mesél a szörnyűségekről, hogy közben a túlélésre tanít, egy olyan kor üzenetét hordozva, amelyben még az élet apró örömei közösségeket összetartó erőnek bizonyultak.