A külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert.


Egy szép napon elmenekült, és meg sem állt Berlinig, ahol egyébként leszbikus kapcsolatban élő anyja élt, aki tizenöt évvel korábban menekült el a lány alkoholista és semmirekellő apja mellől, és mivel felmenői német zsidóként vándoroltak ki anno Amerikába, ő sok év elteltével német állampolgárságot kapott.

A család minden erejével  vissza akarta hozni a lányt, setesuta férje és egy korábban kiugrott, de aztán némileg jobb belátásra tért hászid gengszter segítségével, akik Berlinbe repültek, és miután megtalálták a lányt, aki legnagyobb meglepetésükre nemcsak parókáját hajította a tengerbe és csőfarmerben bandázott berlini zenész fiatalokkal, de a zeneművészeti akadémiára is be akar jutni eredetileg zongora, majd miután kiderült, hogy néhány billentyű leütése még nem zongoratudás, ének szakra...