Simonyi Miklós vegyészprofesszor történelmi és társadalmi kontextusba helyezve tárja elénk az életünket átszövő kémia szerteágazó és színes világát. Könyvében a tudományterület közelmúltbeli felfedezései, például a molekulaszobrászat vagy a fotokatalízis bemutatása mellett a selyemhernyók szexuális illatanyagának elemzésére is sor kerül, és arról is szó esik, hogy a malária gyógyszerének felfedezése és Nobel-díjjal jutalmazása mögött milyen ideológiai összecsapások borzolták a tudósok kedélyeit. A huszonkét írás kémiai eredményeket ismertet, ám a középpontban rendre az ember áll.

A könyv, ahol lehet, magyar vonatkozásokat említ. Szó esik arról, hogy a második világháború idején a kémiai Nobel-díjas Hevesy György miért oldotta fel királyvízben Nobel-díja aranyérmeit. (Nehogy a nácik kezébe kerüljön a két elismerés.) Bőséggel taglalja a kötet az 1994-ben kémiai Nobel-díjat elnyerő Oláh György életútját. Gondolatébresztő felvetés, hogy mi lett volna a professzorral, ha marad, és vállalja az 1956. októberi eseményekben játszott szerepe miatti megtorlást. Nobel-díjas biztosan nem lett volna, megnyomorított, tudományát nem művelhető ember annál inkább.