Virgina Stephennek huszonöt éves korában még nem jelent meg regénye, de égette a bizonyítási vágy. Úgy érezte válaszúthoz érkezett: Vagy nyomorult leszek, vagy boldog; dagályos, érzelgős teremtmény, vagy egy olyan író, akinek a sorai egy napon perzselni fogják az oldalakat. Prózája még ma is lángoló, talán ragyogóbban ég, mint valaha. Ez az életrajz arra keresi a választ, hogyan lett egy eltökélt fiatal nőből minden idők egyik legnagyobb írója. Barátságról és sziporkázó ötletességről, nyelvről és szerelemről, tréfákról és szenvedéllyel méltatott hétköznapi dolgokról mesél. Virginia teljes szívvel élte élete minden pillanatát, amelyet azután halhatatlan művészetté formált. Bátor volt, szembeszállt a konvenciókkal, és minden erejével küzdött a betegsége ellen. Alexandra Harris levelek és naplóbejegyzések segítségével idézi meg Woolf életét: a viktoriánus gyermekkortól a kísérletező Bloomsburyig. Tanúi lehetünk, hogyan hajtja az írónőt a belső kényszer egyre tovább és tovább, hogy a próza újabb és újabb formáit próbálja ki.