Két magyar kispolgári fiatalemberről szól, két harmincévesről. Az egyik itthon maradt, reménytelenül és neurotikusan vergődik az apró gondok, a szennyes kis próbálgatások, az utált iroda, a főzelékfeltét és végül a B-lista marazmusában. A másik szinte akaratlanul, szinte véletlenül külföldre kerül, végighányódott Európán, lekerült Dél-Afrikába és milliomos lett. Látogatóba jön haza Pestre: és akkor megindul ellene volt iskolatársainak rohama. Mindegyik rá épít, mindegyik verseng érte, mindegyik őt akarja becsapni, mindegyik belőle akar "kihozni valamit", mindegyik beléje kapaszkodik, mint abba a bizonyos utolsó szalmaszálba.

"Tíz óra felé gyülekeztek a fiúk a kávéházban. A fiúk: harminckét-harminchárom esztendős pesti fiatalemberek voltak, kortársak, akik együtt végezték a gimnáziumot és ma már körülbelül csak annyiból állt a kapcsolat közöttük, hogy úgy nevezték egymást: a fiúk. Annakidején, az osztályban, klikk voltak; a legtöbben legalább, akik eljárogattak ezekre a kávéházi találkozókra, egy csoporthoz tartoztak. Az iskolában az ültetés, érdeklődésük egyformasága, képességeik hasonlósága és bizonyos mértékben családi és vagyoni viszonyaik terelték volt össze a fiúkat, - hogy mennyire mások, vagy mennyire másokká lettek, ezt csak akkor vették észre, amikor az iskolapad helyét a kerek márványasztal, a tintatartó helyét a feketés-csésze s a felelés drukkját a felelősség félelme foglalta el. A kávéházi társaságból idővel aztán néhányan lemaradtak, viszont csatlakozott hozzájuk néhány távolabbálló: ezeket a törzs eleinte valami enyhén türelmes bizalmatlansággal fogadta, aztán lassanként ezekkel is összeszoktak.."