A szerző a következő egyszerű alapötlet bűvöletében írta meg ezt a könyvet: elmesélhető-e egy ember - egy férfiember - élettörténete úgy, ha voltaképpen csupán szerelmi históriáit és nőügyeit taglaljuk. Sorsunk talán legfontosabb vonatkozása az, hogy kikhez fűz(ött) minket szerelem vagy erotikus vonzalom, vegyünk egyszer szemügyre regényhőst ilyen alapon. A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában. Ez sem a véletlen műve. Hősünk, Jánoska, azaz dr Mester János (1950), Goethe életének és munkásságának elszánt kutatója. Minthogy a költőfejedelem szerelmi ügyeivel is foglalkozik, tudja, Goethének legalább (esetleg: több mint) száz nője volt. Őneki, Mester Jánoskának, mindössze tizet engedélyezett a szerző. Három feleség, hét egyéb. Róluk szól a regény.

 „Goethe minden lehetséges versenyszámban indult és dobogóra állhatott. Költészet, próza, tudomány, rajz, politika, színházépítés, szerelem, házasság, atyaság, lelki nyugalom, társasági élet, önbizalom…”

Nem csoda, ha Dr. Mester Jánosban felmerül a kérdés:  

„Miért vagyok én ennyire jelentéktelen pontja a világmindenségnek?”

Pedig nem is annyira jelentéktelen pont. Hiszen egy nagyszerű regény főszereplője.