Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini Testvérek Világhíres Cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat.
A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást.
Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, míg rá nem talált erre a gőzerővel hajtott "bolondok hajójára". Hazája a nagy gazdasági világválság elején járt akkoriban, ezért e harmadrangú cirkuszban mindenki örülhetett, ha volt egyáltalán állása. Marlena, a műlovarnő azért dolgozott itt, mert nem a megfelelő férfiba szeretett bele. A cirkusz fess tótumfaktumáról az idők során ugyanis kiderült, hogy velejéig gonosz.
Rosie, az elefánt azért került a cirkuszhoz, mert hatalmas szürke tömegébe vetette minden reményét a direktor. Ő volt az új szám, amely majd elhozza a megváltást. A gond csak az volt, hogy nemhogy idomítani nem lehetett, de egyetlen szót sem értett. E szokatlan hármas tagjai között szeretetből és bizalomból szövődött kötelék, szerencséjükre, mivel ez jelentette számukra az egyedüli lehetséges kiutat.