"Az újoncokkal jóformán szóba sem állt senki. Pedig még nagyon sok mindennel nem voltak tisztában, és Schulze egy ízben el is rendelte, hogy a szomszédaik legyenek a segítségükre, magyarázzák el nekik a tennivalókat. Mégis, mindenki a maga dolgával törődött inkább. Drága volt minden másodperc. Ha pedig olyankor állt szóba valaki egy újonccal, amikor nem voltak a tiszthelyettes szeme előtt, az legfeljebb azért történt, hogy kötekedjen vele, rúgjon egy szelídet rajta, megvetése jeléül.

A délelőtt részben gyakorlatozással telt el, részben avval, hogy elfoglalták a kijelölt tantermeiket. Tíz óra tájt lezajlott a mindennapos orvosi vizsga; meztelen felsőtesttel sorban a csíptetős orvos elé léptek, aki lenyomta a nyelvüket, visszadobta a kanalat a faláda másik rekeszébe, és új kanál után nyúlt; amikor végeztek, az orvossal és kísérőivel együtt Schulze is kivonult a tanteremből. Szebek Miklós arra lett figyelmes, hogy Merényi szemben áll egy kivörösödött arcú növendéktársával, s egészen rövid vita után hirtelen felképeli. A fiú meg sem mozdult; kísérletet sem tett, hogy védekezzék; s amikor Merényi otthagyta, egy darabig még állva maradt egy helyben, lángoló arccal. Szebek megismerte. Szabó Gerzsonnak szólította a felügyelő, amikor asztalkáját az övé mellett jelölte ki az „A” osztály tantermében." - részlet a regényből