A Sátántangó, Krasznahorkai László első regénye 1985-ben jelent meg, s a rendkívüli kritikai elismerés és olvasói érdeklődés rögtön a kortárs magyar próza egyik alapművévé avatta. A szokatlan hangvételű történet egy olyan világlátásból született, amely még nem törte ketté a világot, s épp ettől lesz tragikus - saját egzisztenciális állapotunk és történelmi helyzetünk látlelete. A regény az elmúlt két évtizedben mit sem vesztett aktualitásából: ezt bizonyítják újabb hazai kiadásai, megfilmesítése, sorjázó külföldi fordításai és az azok nyomán született további elismerő kritikák. A történet egyszerre létfenntartó hazugságaink leleplezése és metafizikai sóvárgásunk, becsapottságunk dokumentuma.

Világvégi, elhagyott telep, nyomor és periféria, sárba tapadt és ködben úszó tájak, ezek az író első regényének díszletei. A Sátántangó központi elemei a messiásvárás és a hiábavalóság, a sztori egy lassú, elhúzódó apokalipszis valahol az Alföld déli csücskén, egy olyan helyen, amit már a gonosz is elhagyni készül. 

A regény alapján azonos címmel film is készült, Tarr Béla rendezésében, melyet 1994-ben mutattak be. Tarr Béla filmtörténeti jelentőségű fő műve hét órában mutatja be, miként áll meg az idő egy pusztulásra ítélt közösségben.