MAGYAR KULTÚRA NAPJA 
Szép magyar versek, idézetek a hét minden napjára
Időpont: 2021. 01. 18-24., online program

„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.”
/Nádas Péter/

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-re keltezve, a nemzeti újjászületés hajnalán szatmárcsekei magányában írta meg a „Hymnus”-t. Azt a versét, amely egymagában örökre megőrizte volna nevét, ha semmi mást nem is írt volna. Irodalomtörténészek kimutatták, hogy a költemény valószínűleg nem egyetlen napon született. Egyes gondolatok, kifejezések föllelhetők Kölcsey korábbi műveiben, más gondolatok pedig a még korábbi magyar irodalomban.

1989. október 23-án született kormányhatározat alapján a Himnusz szövegének születésnapja A magyar kultúra napja is egyben. A napról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.”

Ugyan 1903-ban az Országgyűlés elismerte a magyar himnusznak a hivatalosságát, amikor elfogadott egy két paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról”. Ennek 1.§ szerint : „Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20-tól lép hatályba. Ezt a törvényjavaslatot azonban I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így hatályba sem lépett. A Magyar Köztársaság alkotmányába csak 1989-ben került hivatalosan. A Himnusz a rendszerváltás hajnalán, 1989. október 23-án került újra a politikai döntéshozók elé. A Magyar Közlönyben megjelent XXXI. törvény 36. §-a kimondta: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Gyulai Pál tizenkilencedik századi irodalomtörténész szerint a Himnusznak azért adta azt az alcímet Kölcsey, hogy „a Magyar nép zivataros századaiból", hogy megtévessze a cenzúrát. De ez könnyedén cáfolható, hiszen az első megjelenéskor ezt az alcímet nem tartotta fontosnak Kölcsey, hogy odaírja. Csak a későbbi közléseknél illesztette hozzá.

„A magyar nép zivataros századaiból”. Kölcsey teljes tudatossággal kapcsolódott a XVI. századi magyar lírának a hagyományaihoz. Abban a korban az állandó fenyegetettség a török hadaktól, a mohácsi vész, a harácsolás, a rabszolgaszedés mind arra indította költőinket, hogy nemzeti és egyéni bűnbánat után elnyerhessék a Biblia ígéreteit. Könyörgés, ima, versbe foglalt történelem Kölcsey Himnusza.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Születésének 230 éves évfordulója alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete teljeskörűen felújította Kölcsey Ferenc sírját Szatmárcsekén; a Himnusz költőjének mintegy hárommillió forintból megújuló síremléke 2007 óta védett, a nemzeti sírkert része.

Kölcsey Ferenc 1813-tól élt Csekén, itt született legjelentősebb alkotása, a Magyarország akusztikus jelképének számító Himnusz is. Sírja a község csónakos fejfáiról híres református temetőjében található, síremlékét halálának századik évfordulóján, 1938-ban a mátészalkai Kölcsey Társaság állította.

A Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére a MÁV Szimfonikus Zenekara elkészítette, és az Erkel Ferenc Társaság jóváhagyta Erkel Ferenc művének eredeti, az 1844-es Hymnus pályázatra benyújtott partitúrája alapján, a közösségi éneklésre is alkalmas B-dúr hangnemű, Magyarország Himnuszának zenekari és 90 másodperces változatát, amely megfelel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírásainak. A Himnusz új zenekari változatát, amelyet Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság Elnöke, és Lendvai György, a MÁV Szimfonikus Zenekar ügyvezető-igazgatója szerzett, 2013 óta játszák az Olimpiai Játékokon illetve az olimpiai eseményeken.

A nemzet legfontosabb összetartó ereje a kultúra, és ezen belül a nyelv. Az a kultúra, amely nem talál művelőre, meghal, eltűnik, ezért is fontos, hogy mindannyiunk szívügye legyen az értékek, hagyományok őrzése. És ne csupán ezen a napon!

Szép Ernő: Ki tudja?

Ki tudja fáj vagy inkább jól esik
A falevélnek hogyha meghajol,
Mikor egy nagy csepp eső ráesik.

Ki tudja hogy ezüst-e vagy smaragd,
Gyémánt, arany, parázs vagy tán fehér
A csillag mely fönn az egen ragad.

Egy pillantás ki tudja hova vész.
Ki tudja milyen hosszu egy sohaj.
Ki tudja hogy a szív milyen nehéz.

Ki tudja az árnyék miből lehet.
Ki tudja mért repült fel a madár.
Ki tudja mit mondott a lehelet.

Ki tudja az őszi barack szaga
Honnan van? Mi az az íz, hogy van az?
Mitől édes könny, ajk és malaga?

Ki tudja merre mennek a halak.
Ki tudja hol lopózik a halál
A tengerben meg minden víz alatt?

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. 
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar, 
Akkor - magától - minden elcsitul, 
Akkor - magától - éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.