Versbarátok Klubja
“Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz …” - Tavaszi versek a magyar irodalomban
Időpont: 2021. 03. 12., péntek - online program

A tavaszt forradalmi megújulásként, újjászületésként, felfrissülésként, a régitől mereven eltérőként és reményteliként értelmezzük. Csokorba gyűjtött verseink témája a várva várt tavasz, a megújulás és a szerelem.
Szeretettel várunk a virtuális tavaszi versözönre minden verskedvelőt a honlapunkon és a Facebook oldalunkon!
 

Petri György - Öt szerelmes vers

1
A tények összegyűltek ellenem,
szerelmem, és nem-valónak mutatnak.
Nevetés? Vacogás? “Fogadj fiadnak!”

2
Én játszom: “Kinek kéne kellenem?”
s ingem alatt emlék-ujjak matatnak
- tapadnak, másznak! - villanyozva bőröm.
Amíg bűvöllek és megkedvelődöm,
elölt ölelések csiklándanak.

3
Szellem vagyok. Tündérkedek, tűnődök,
rád nézek, átlebeglek, oxidállak,
mint a levegő a felületet.

4
“Ha nem szeretsz – majd kitalál a kín.”
Kedves vagy. Élek is, amíg kivánlak.
Szerelmed megtart, mint a formalin
elvetélt magzatot a tudománynak.

5
Nem kecsegtet se gyönyör, se gyerek.
Mint egy kurva piactérnyi ölébe:
jelenlétem a világba mered.

Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd

a vízen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

Berzsenyi Dániel: Tavasz

A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.

Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
S magvai kelnek.

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtnek utána.

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,
S mint mi, mulandó!

Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

 Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Kép:Pixabay - kereskedelmi felhasználásra ingyenes fotó;
Link: https://pixabay.com/hu/photos/szeretet-sz%c3%adv-egy%c3%bctt-valentin-nap-1731755/