A költészet világnapja - Hét kontinens versei

KÖLTÉSZET VILÁGNAPJA - március 21.
 
„A költészet a lélek ünnepe. A szabadság végtelenje. Csoda és titok.” /Simai Mihály/

Az UNESCO, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete 1999-ben jelölte ki ezt a napot - március 21-ét - „azzal a céllal, hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”.

Hét kontinens hét gyönyörű versét osztjuk meg március 21-től - naponta egy-egy költeményt - a világnap alkalmából a honlapunkon és Facebook oldalunkon.
Kóstoljunk bele együtt virtuálisan a világirodalom költészetébe!

HÉT KONTINENS VERSEI

ÁZSIA


Rabindranath Tagore (1861-1941), India: Áldozati ének
Dsida Jenő fordítása


Csak pillanatig add nekem,
hogy melléd ülhessek bár, kérve kérlek,
munkámat aztán befejezhetem.
Nem tud elülni a szivem.
Arcod látása nélkül egyre küzdök
kesereves, meddő, pattalan vizen.
Ma ablakomra hullt remek,
sóhajszerelmű zenéje a nyárnak,
s dongó méhektől zsongott a berek.
Most Téged nézlek egyedül,
míg valahol nagy élet-áldozatról
a semmittevés álma rám terül.

Háfiz, Samszu'd-Dín Muhammad (1325-1390), Irán: Tavasz
Faludy György fordítása


A kert hajnalra felvirult, a szellő lágy és szende,
kupámba bort, az angyali kamasz fiút ölembe!
Koldus vagyok, de ilyenkor magam királynak hívom,
a rét szultáni udvarom, felhő a baldachínom.
A mezők a május dalát éneklik: "Járd a kocsmát,
kinek a gazda hitelez, azé minden boldogság."
A világ rozoga malom. Nem kezded itt előlről:
ha búza vagy, ha pelyva vagy, a malomkő megőröl.
Ellenségek kerülgetnek. Lelkükben nincsen lámpa.
Örökmécs vagyok; lángomat az arkangyal táplálja.
Azt jósolják, hogy jövendőm napjai éjsötétek,
de ki tudja, mit ír kemény lúdtollával a végzet?
Jöjj el, ha Háfizt temetik; de a vén bűnöst ne keresd
sehol, mert én a hetedik Édenbe megyek egyenest.

AUSZTRÁLIA

Peter Porter (1929- 2010): Ügyetlen katekizmus (részlet)
Orbán Ottó fordítása


"Mi az, hogy élet, és mi a célja?
Kérdezd a vajat, a kés acélja
Miért vág bele, vagy irtsd a hínárt,
Vagy nézd, hogy mennyi a bogár, s mind kárt tesz és árt.

Mi köt a földhöz, miféle fogság?
Rímkényszer, ok-okozat-okság
Utcája, ahol a vásznon át egyfele
Csöpöghet csak a túró leve – le.

Mit értünk azon, hogy tragédia?
A nagyobbat, mint amit emberfia,
Én, te, a szomszéd elgondol –
Mennyei tűz, lenn reflektor.

S mind e tény fényében mi az, hogy igazság?
Pilátust, állítja egy tudós stáb,
Szörnyű fogfájás gyötörte aznap,
Ezért nem adhatott helyt minden panasznak.

Hol találsz itt egy becsületes embert?
Az énekes más dallamot énekel bent,
Mint ami lemezén rögzítve van.
Csak Herbert mondhatta joggal: Uram.

S mi oka annak, hogy jön a halál?
Lélegzetünk jobb rímet nem talál,
S kiszúrjuk Blake-ből és Dantéból azonnal,
Szellemük ragyog, de csak csekély haszonnal."

AFRIKA

Elolongué Epanya Yondo (1930-1998?), Kamerun: Tam-tam (részlet)
Hárs Ernő fordítása


"Ha bőröd megfeszül megadván magad
az élethez kötött csomós kezeknek
megszülöd a tam-tam szenvedélyt.
Ha bőséggel telt kezem hirtelen mint bivalyok fantasztikus
vágtatása csattog
dallamos köldöködön, bennem ezer év visszafojtott felszabadított
vágya ébred:
bondom! Kang-kon-kong-tam-tam!
(......)
határára száműzött ifjúságom,
haránt kifeszítve az eltévedt csónak felett
éjszakáim tam-tama
bakongó néger ajka szerinti tam-tam
nyisd meg nekem az élet új ütemét
ahogy a földdel összeházasított mag
a bokrot létrehozza
mely veríték vér s könny cseppjétől növekszik."

Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933), Egyiptom: A város
Somlyó György fordítása


Szóltál: - Más földre hadd megyek, hadd fürdöm meg más tengerekben.
Egy másik város csak kerül, mely jobb lesz, mint az itteni,
minden buzgalmam eleve hol már ítélet illeti,
s hol szívem, akár halott, eltemetve elevenen.
Ó, meddig tengjen még tunyán e hervadásban szellemem?
Bárhová fordul is szemem, akárhol nézzek is körül,
mindenütt csak az életem elhagyott romja feketül,
amelyet annyi éven át züllesztettem és tönkretettem.
Új földeket ne is remélj, se tájait más tengereknek.
A város elkísér mindenhová. Mindig ugyanazok
az utcák és kerületek látják bolyongó alakod,
a házak is ugyanazok, hol hajad majd őszülni kezd.
Mindig csak e városba érsz. Mást nem találsz, ne is keresd.
Nincsen hajó számodra, nincs út, amely máshová vezet.
Szakasztott úgy, ahogyan itt elzüllesztetted életed,
e kis zugon át az egész földkerekségre tönkretetted.

DÉL-AMERIKA

Aimé Césaire (1913-2008) Martinique: Mágia (részlet)
Weöres Sándor fordítása


ahogy az ég rányal egy karaj tájra
ti állatok ráleheltek e hold leány arcára
ti szabad páfrányok gyilkos szikla közén
sziget peremén csigahéjak közt melyek túl-csigák a sorsokhoz mérve
mikor a dél süti rossz jegyét a nőstényfarkas viharzó fodraira
(....)
ahogy az ég rányal egy karéj tájra
garasként elfeledt szigetek prófétája
álmatlan ébretlen ujjatlan horogfonalatlan
mikor a tornádó csattan a viskó-cipókat szerterágva
(...)
mi voltunk a nyár magvainak lágy csúszása
szép testek a papagáj háromágú szigonyára szánva
mikor az ötágú ítélő csillagok
és lóheréi mint lehullt tej cseppjei
bajhozó fekete istent a villámával egyesítenek"

Pablo Neruda (1971), Chile: Szonett IX. - Ott, hol nyugtalan hullámok vájják a sziklát  (részlet)
Somlyó György fordítása


"Ott, hol nyugtalan hullámok vájják a sziklát,
tiszta fény vakít, lazacrózsaszín,
a víz köreiben ébredő életek
egy-egy csepp kék kősó alá esnek.
(.......)
aztán eltűnik, mint ahogy egyszer minden,
amit a tenger végtelen sóölébe márt.

Mi együtt, te és én kedvesem, őrizzük a csendet,
míg a tenger lerombol minden örököt,
vad hullámaitól omlanak össze tornyok.

Az idő alakító, láthatatlan szövet,
vágtat a víz, a homok szakadatlan,
csak az érzés állja az időt, gyengéden, biztosan."

ÉSZAK-AMERIKA

Irwin Allen Ginsberg (1926-1997): A leples bitang (részlet)
Orbán Ottó fordítása


Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
(....)

Hamu hús és hó pofa
Sínek közt lötyögök ide-oda
Hulla a város az út kopár
Alszom a töltés oldalán

Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában
Közel a sithez a Tigris-sor
Jól élek a szemetes kannákból

Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn
Mezítláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg

(...)
Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van
Vas-királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten

Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szűzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt

Ki tapad rám ha nő a sötét
Hashoz a has és térdhez a térd
Ki tekint csuklyás szemembe
Ki tapad zúzos ölemre?"

EURÓPA

Rainer Maria Rilke (1875-1926): A csend
Tandori Dezső fordítása


"Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak."

Villon François (1431-1463?): Ballada a múlt idők dámáiról
Faludy György átköltésében


"Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
(......)

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?"

Edith Irene Södergran (1892 – 1923): A csillagok
Orbán Krisztina fordítása


"Amikor leszáll az este,
a lépcsőn állok és hallgatok,
a kertben a sok csillag pezseg,
én a sötétben állok benn.
Hallod a csengést? Egy lehullott.

(....)

Te, aki sosem hagytad el kerted birodalmát

Te, aki sosem hagytad el kerted birodalmát,
álltál-e a kerítésnél vágyakozva valaha,
nézted-e, ahogy álmodó ösvényeken
kékbe csavarodik az éjszaka?

Nem a soha el nem sírt könnyek
égtek a nyelveden, mint a tűz,
mikor az ismeretlen utak felett
egy vérvörös nap eltűnt?"

ANTARKTISZ

Cseke Gábor: Antarktisz: Oda-vissza (részlet)


1.  (Antarktisz felé)
"gyere szökjünk meg antarktiszba ketten
ne töprengj sokat bolond ki visszaretten
a hosszú úttól a sarki hidegtől
jól megy ott majd a sorunk és hirtelen minden eldől
megszűnik a szorongó bűn a rejtezkedés
jégkristályként csörömpöl a bomló nevetés
egyéb se látszik belőlünk csak a szemünk
abból olvassuk le mi is történik velünk
én a tiédet faggatom te az enyémet lesed
tisztán látom benned jövendő gyermeked
vágyát ki most sejtjeidben lapul
feszengve várva sorsa hogy alakul
a sarki fagyban eltehetjük magunk
egy jobb korra amelyben majd szépen felolvadunk
s tobzódva éljük a rövid antarktiszi tavaszt
ma még csak jégtömbök egymás mellett akiket csúnyán kikezdett a nap
gyere velem antarktiszba mintha haza
ez már a jég a fagyos szív szava

2.  (Hasadó jégtábla)
már elaludni sem merek
hallom a jégtábla reped
ketten kuporgunk teli félelemmel
a hasadozó tutajon
kába fejed a vállamon
hánykolódik az óceán
mi tör még ezután reánk
jégtáblánk egyszer elhasad
éjjel nappal csak tartalak
nehogy elússzunk hirtelen
tovasodró vizeken
már elaludni sem merek
így talán fel se ébredek

3.  (Titkos kapocs)
mi ez a nyüzsgés a jég alatt
rajban követnek a halak
test test után test test fölött
opálos kékbe öltözött
csodáljuk ezt a vonulást
a végtelenbe illanást
hányan érkeznek meg s hova
nem tudja meg senki soha
hogy az a hal mit nyársra tűz
titkos kapocs mely összefűz
egy test vagyunk mely kettőbe oszlott
úszunk egy csillogó kifosztott
jégtábla közepén
hol eggyéváltunk
te meg én

4.  (Összezavarodott naptár)
mióta élünk már a sarkon
hiába számolom
összezavarodott a naptár
ahogy az iránytű is fura táncba kezd
kezünkben
és nem akadt egyetlen irigyünk sem
aki utánunk eredve
csak azért is hogy ártson
vállalja e létet
melyben a magány öröme
váltakozik a szerelem megtartó erejével
épp ez az antarktiszi csoda

nem jégország lelkes adománya
mi vittük magunkkal oda

(...)"



Címkék: Költészet világnapja, versek, Wekerlei Könyvtár, líra

Kapcsolódó programok

A Wekerlei Könyvtár 2021. évi március havi online programjai

A Wekerlei Könyvtár 2021. évi március havi online programjai (archiválva 2021.03.31.)

Nőnapi verses köszöntő - Költőnők a Wekerlei Könyvtárban; Versbarátok Klubja: “Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz …” - Tavaszi versek a magyar irodalomban; Péntek esti mesék: „Víz, víz tiszta víz…” - A víz világnapja; A költészet világnapja /március 21./: Hét kontinens - hét vers

Bővebben
ÁTMENETI ZÁRVATARÁS

ÁTMENETI ZÁRVATARÁS

A Wekerlei Könyvtár 2020. november 11-től ideiglenesen ZÁRVA tart. A kölcsönzött könyvek lejárati határidejét az újranyitásig minden Olvasónk számára meghosszabbítottuk. A szolgáltatások felfüggesztésének idejére késedelmi díjat nem számolunk fel.

Bővebben
Schrem Rudolf: Álmaim kis háza

Schrem Rudolf: Álmaim kis háza

Schrem Rudolf - a Versbarátok klubjának tagja - saját novellája a vidéki Kis Házról. Nemcsak a ház, hanem a novella olvasása is nyugalmat és békét csal az ember szívébe!

Bővebben
A Wekerlei Könyvtár 2021. évi április havi online programjai

A Wekerlei Könyvtár 2021. évi április havi online programjai

Áprilisi programjaink: A magyar költészet napja - Virtuális VERS-FAL a Wekerlei Könyvtárban; Versbarátok Klubja - A magyar költészet napja; Játékos kvíz kérdések a Föld napja jegyében; Wekerlei világjárók - Virtuális kirándulás a könyvtárosokkal; Péntek esti mesék a Föld napján a Föld napjáról

Bővebben