A magyar költészet napja - április 11.
Virtuális VERSFAL a Wekerlei Könyvtárban
2021. 04. 01. - 2021. 04. 11.

A költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük.
József Attila (1905.04.11.-1937.12.03.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Április 11-én született Márai Sándor (1900.04.11.-1989.02.21.) író, költő és újságíró is.
A Wekerlei Könyvtár erre a napra egy virtuális versfallal emlékezik meg, ahogyan az előző évben is.
A kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel most nem a könyvtár belső falain, hanem a honlapján és Facebook oldalán tekinthető meg a beérkezett versekből összeállított VERSFAL.
A könyvtár e-mail címére vagy Facebook oldalára vártuk a gyermek és felnőtt Olvasóinktól a kedves, kedvenc verseiket, hogy a költészet napja alkalmából kikerülhessenek a könyvtár virtuális falaira!
A Versbarátok klubjának vezetője, Juhász Magda küldött legújabb verseiből néhány szép költeményt. A Versbarátok klubjának tagjai, Kaptay Éva-Mária és Schrem Rudolf is saját verseikkel gazdagítják a gyűjteményt.
Április 1-től minden nap olvasható volt egy szép vers a beküldöttek közül a könyvtár Facebook oldalán, az ünnepi összegyűjtött versek pedig csokorba szedve a könyvtár honlapján és Facebook oldalán tekinthetőek meg.
Ünnepeljük együtt a költészet napját!


Juhász Magda - a Versbarátok klubjának vezetője - saját verse.

Juhász Magda: Cecei dédapám emlékére

Kovácsmester volt a dédapám,
s míg ritmusra verte a vasat,
színes szikrák versenyre keltek,
a cecei csillagok alatt.

Fekete lepkék, pernyék szálltak,
fekete lett tőlük dédapám,
de kinyílt egy rózsa mellette,
kis unokája, az én anyám.

Kovácsmester volt a dédapám,
a múltból emléke feldereng,
a ritmusokat most dédapám,
betűkkel, helyetted én verem.


Juhász Magda - a Versbarátok klubjának vezetője - saját verse.

Juhász Magda: Tűsarkú menő cipő

Anyu igen előkelő,
a divatban ő a menő,
megcsodálják, megdicsérik,
véleményét sokan kérik.
De a nagyi folyton morog,
hogy ez a flanc buta dolog,
apu nem törődik vele,
büszke rá, hogy szép a neje.
Büszke vagyok én is nagyon,
a cipőit próbálgatom.
Egy tűsarkút ha felveszek
gólyalábon billeghetek.
Anyu hogy tud ebben járni?
Kezdem szegényt megsajnálni.
Egy jó gyerek mi mást tehet,
a segítségére siet.
Van énnékem jó bakancsom,
tűsarkúért odaadom.
Ne szenvedjen tovább szegény,
helyette majd szenvedek, én!
Az anyukám jót nevetett:
- Ó te áldozatkész gyerek!
Aztán így szólt, ha akarod,
ma egész nap ezt hordhatod.
Alig tettem néhány lépést,
jaj, kérem ez kész leégés!
Megbicsaklott mindkét lábam,
s landoltam anyu karjában.
Ez még semmi! De mit tettem?
Bakancsomért könyörögtem.
Szegény anyu visszaadta,
s szenved tovább tűsarkúban!


Juhász Magda - a Versbarátok klubjának vezetője - ajánlásával.

Kis István Mihály: A vers (részlet) - wekerlei költő

„Élek, sarkok,
csillogó fények,
csiszolt gyémánt, ragyogó arcok...
A vers kristály!
Lüktető lényeg.”


Schrem Rudolf - a Versbarátok klubjának tagja - saját verse.

Schrem Rudolf: Vissza a Természetbe

Fekszem a Földön anyaszülten
Simogat a Nap, és
Borzol a Szél
A Fák ezernyi zöld hangon
Szólnak hozzám
A milliónyi Madár mind
Nekem zenél
Fölöttem kósza Felhők úsznak az Égen
Megannyi csoda…
S - úgy érzem -
Már egyé váltam a Természettel én…

Nógrádkövesd, 2020. május 16.


Kaptay Éva-Mária - a Versbarátok klubjának tagja - saját verse.

Kaptay Éva-Mária: A macskák imája

Macskaanyánk! Ki vagy a mennyekben,
Mindannyian tőled származunk.
Megtérünk hozzád, ahogy el vagyon rendelve,
Leéltük mindHÉT életünk.

Picinyke szívünk nem piheg már,
Egy felhőgomoly az otthonunk,
S ha fúj a szellő lent a földön,
Abban mi dorombolunk.

Jó társa voltunk a gazdánknak,
Megédesítettük az életét,
Ha szomorú volt, felvidítottuk,
Megháláltuk a szeretetét.

Mert nincs is puhább, mint a macskabunda,
Ami simogatásotok alatt lapul,
Ha belenéztek a szembogarunkba,
Ezernyi macskanemzedék néz vissza: a múlt.

Belesimulunk a hajlatokba,
Nevünket elsodorja a feledés,
Bajszunk hegyén a mindennapok gondja,
Bundánk mintázata örökké veled él.

2020. november


Vácziné Zsarkó Márta - a Versbarátok klubjának tagja - ajánlásával.

Wass Albert: Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette... s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott...
Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot...
Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...


Vácziné Zsarkó Márta - a Versbarátok klubjának tagja - ajánlásával.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a gyöngyvirág
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.

Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
hej mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!


Somogyvári István - a Versbarátok klubjának tagja - ajánlásával.

Arany János: Poétai recept

Gyöngy, harmat, liliom, szellő, sugár, villám,
Hajnal, korom, szélvész, hattyu, rózsa, hullám,
Délibáb, menny, pokol... ha mind egybevészed:
Recipe - és megvan a magyar költészet.

Adj hozzá, ha tetszik, mintegy fölöslegül,
Holdsugárt, amelynek illatja hegedül,
A remény húrjából ezüst szakállakat,
És fond lángostorrá, mint esőszálakat.

A kétségbeesést álomhabnak véljed,
Takarja be a nap a sötétlő éjet,
Rózsád szeme légyen a roppant ég boltja,
Melyből egy meteor a tengert kioltja.

S ha ez mind nem elég: bundára hasalván
Pislants a leányra egy laposat, csalfán;
Fújad a tilinkót szedtevettés szájjal,
S kenje meg Apolló fürteidet...


Juhász Magda - a Versbarátok klubjának vezetője - ajánlásával.

Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.


Olvasói ajánlás

Juhász Gyula: Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.


Schrem Rudolf - a Versbarátok klubjának tagja - ajánlásával.

Ladányi Mihály: Huszonhat sor a szerelemre

Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad, most, amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki-
Most kellene elmondani: szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad, amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős, ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős, ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt-
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.


Olvasói ajánlás

József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.


Seregi Zsuzsa - a Versbarátok klubjának tagja - ajánlásával.

Váci Mihály: Balatoni félrevezető (részlet)

1.
A Balaton az egy kéklő
nagy víz.
Van körötte hegy, ménkő
nagy, vagy tíz!
A Balaton az vízből áll
meg partból -
A part a vízből kiáll
és attól -
kezdve van a magyar tenger.
Átlábolhatod száraz sereggel.

2.
Milyen magas hullám dördül!
Ezt úgy hoztuk be - külföldről!
Tengerparti országokból, valutáért.
Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért!
Exportálunk délibábot, libamájat,
eredeti kávét, zsuppot - szalmalángnak,
s tengeri sót, keserű sót importálunk
s virágport, mert nincsen elég hímpor nálunk!
S tengerhabot, tajtékot és legmodernebb
hullámát a nagy nyugati tengereknek.
Látják - itt ez a hullám ni! nyugatnémet!
Angliából hozattuk be a mélységet;
francia a hab s a felszín locsogása.
Színmagyar a káka és tövén - a kácsa!

3.
Itt kék az ég, ha nincsen felhő!
Minálunk fából áll az erdő!
Lentről felfelé nő a búza,
a kocsit a ló elől húzza.
A kerék kerek, - nem mint másutt,
a vermet mi a fődbe ássuk!
Fehér a táj itt, hogyha hó van,
s ha nem apad - víz van a tóban.
Két felé áll a tehén szarva,
nálunk a fekete-fehér - az tarka!
s a róka után megy a farka!

Ez meg itt ama világhíres
magyar tenger! - Nincs sehol, mint ez
ilyen szép! Hasonlíthatatlan!
Lavor, teknő, vályú, katlan!
A Földön nincs ily panoráma.
Jöjjön még ma Pannoniába!
A létforma univerzális.
Autóbusz, szekér, vicinális,
hozza, röpíti, viszi már is.
Üzleti gondját abbahagyja
Mister, ha látja Akarattya
füzesei közt tengerünket,
melynek szélén a béka ümget.

Bazaltból rakott alacsony
ravatal: - ez a Badacsony.
A tó végén ott várja Keszthely,
ajánljuk ne kerülje ezt el.
Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni.
S ha útja majd arrafelé visz,
forrón szeretve várja Hévíz.
Itt gyógyul meg a reumája,
s - megsúgjuk - szolid a rum ára.