Mit ünneplünk Bálint napján?

Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával küzdők védőszentje.
A legenda szerint Bálint püspök, Terni püspöke II. Claudius császár idején a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük a katonákat is, annak ellenére, hogy ők az akkori császári parancsok értelmében nem köthettek volna házasságot. Mielőtt keresztény hite miatt kivégezték Bálintot, ő a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése február 14-re esett, előtte üzenetet küldött a lánynak, amit így írt alá: “A te Bálintod.” A legenda szerint ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének egyik leggyakoribb magyarázata.

A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. A február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ennek az ünnepnek szokatlan vonásai már az ókori szerzőket is foglalkoztatták, nem csoda tehát ha számos mítosz is kapcsolódik az ünnephez. Plutarkhosz a következőket írja a Lupercalia-ról:
„A Lupercalia, mint időpontja is mutatja, tisztulási ünnep volt, mert február hónap törvénykezési szünnapján tartották. A latin nyelvben a február szó tisztulást jelent: ezért volt Februata az ünnep ősi elnevezése….az is lehet, hogy az ünnep neve a nőstény farkastól ered, hiszen a lupercus néven ismert papok, amikor körben futnak a városban, onnan indulnak el, ahol állítólag Romulust kitették. Az ilyenkor szokásos szertartások sem derítenek fényt az ünnep eredetére: két kecskét vágnak le, majd két nemes fi ú homlokát véres késsel érintik, de mások azonnal letörlik a vért tejbe mártott gyapjú-kendővel. A két ifjúnak a homloktörlés után nevetnie kell; majd a kecskék bőréből szíjakat hasítanak, és derekukon övvel, egyébként teljesen mezítelenül futásnak erednek. A kezükben lévő szíjjal minden szembejövőre rávernek. Fiatal asszonyok nem futnak el az ütlegelés elől, abban a hiszemben, hogy könnyebbé teszi a szülést, és hamarabb esnek teherbe….. „
Plutarkhosz: Romulus (Máthé Elek fordítása)