Olvass online!
Orbán Ottóra emlékezve
2020. 05. 26., kedd

Orbán Ottó, született Szauer Ottó (1936. május 20. - 2002. május 26.) magyar költő, esszéíró, műfordító, egyetemi vendégoktató; a Magyar PEN Club alelnöke, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Már egészen fiatalon kezdett verseket írni, első kötete 1960-ban, 24 éves korában jelent meg. Az ebben a korszakban született verseire jellemző volt az erős érzelmi telítettség, elsősorban a háborús élményekből táplálkozott.
Az 1970-es évek vége felé költészetében egyre nagyobb teret kapott az irónia használata. Verseiben a hagyományos, a modern és a posztmodern elemek is megtalálhatóak voltak.
Műfordítóként is sokat dolgozott, főleg az angol-amerikai és a spanyol nyelvű költészet területéről, de az ókortól napjainkig a legkülönfélébb nyelvekből fordított.

„Az ember többet elvisel
annál, amennyit képzel.
Túlélem. Megyek fényes, sima arccal:
szárnyas sorsom verdes suhanni készen.” /Orbán Ottó/

„A vers az emberi elme hibátlan működése; a szikrázó fölismerés, hogy a részletek milyen jól összeillenek ott, hol a haláltábor túlterhelt parancsnoka pihenésképpen rózsát metsz; más szóval a jó meg a rossz fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és a mérték mindig mi magunk vagyunk, akik hol meghunyászkodást, hol lázadást töltünk a történelmet mozgató motorba.” /Orbán Ottó/

„Nincs nevetés könny nélkül.” /Orbán Ottó/

Orbán Ottó élete és művei a Digitális Irodalmi Akadémia /DIA/ adatbázisában olvashatóak online és díjmentesen.
DIA: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/orban-otto#

Fotó: Csigó László fotóművész - Szép versek antológia-sorozat
Orbán Ottó fényképe a „Szép Versek” című antológiában; Kötet címe: Szép versek 1987; Kötet megjelenési éve: 1988; A kép köteten belüli sorszáma: 37;