Az anyanyelv nemzetközi napja
Versbarátok klubja
Klubvezető: Juhász Magda
Időpont:  2022. február 4. péntek - online program
Helyszín: Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala

Az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeljük virtuálisan a klubtagokkal és minden irodalomkedvelővel.
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét Az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.

Pakisztánban 1952-ben az urdu nyelvet nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Bangladesben, ami akkor még Pakisztán része volt, tiltakozások kezdődtek, mivel a bangladesiek anyanyelve a bengáli. A bengáli nyelvi mozgalom Dakkában, Banglades fővárosában 1952 február 21-én nagy tüntetést szervezett. A rendőrség keményen lépett fel a tüntetőkkel szemben és közülük öt diákot megölt. Bangladesben erre a napra azóta a bengáli nyelvi mozgalom napjaként emlékeznek. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO közgyűlése 1999-ben február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította az esemény emlékére.
Az UNESCO szerint körülbelül kéthetente tűnik el egy nyelv a világon. A napjainkban beszélt 6 ezer nyelv fele veszélyben van. A magyar nyelvet - a herderi jóslat ellenére, ami nyelvünk lassú kihalásáról szólt - nem fenyegeti az eltűnés veszélye. Az urali nyelvcsaládhoz tartozó magyar nyelv folyamatos írásbeliségét a XI. századtól szokás számítani, bár Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv.
Jelenleg a magyar anyanyelvűek létszámát a világon 14-15 millió körülire becsülik. Anyanyelvünkben 1 millióra tehető a szavak száma, ám ebből még a Magyar Értelmező Kéziszótár is körülbelül csak 70 ezret tartalmaz.
A nyelvek szókészletét szókincsnek nevezik, az egyén és társadalom fejlettségének mutatója az, hogy mennyit birtokol ebből a kincsből.


Hegedűs Géza: Szonett az anyanyelvről

„Hazám: magyar nyelv- igék, főnevek
és melléknevek kincses birodalma - 
jó ezredév formálta műremek!
Varázsodat a lélek befogadja,
újult erőt adsz minden munkanapra
és elringatsz, ha békén pihenek.
Valóság lesz a képzelet kalandja,
ha szavaidban értelmet nyerek.
A Siralom s a Halotti beszéd
szavai óta járulok eléd
és évszázadok költőit idézem.
Te vagy az otthon és a nagyvilág.
A nyelvtanod a törvény, melyen át
a mondhatók szabályait megértem.”


Vészi Endre: Hazám az anyanyelvem

„Olyan puhán leomló a sűrű ösztönélet,
ámde a tudatosság világosabb, keményebb,
amaz felszabadít, ez pedig kötelez,
hát együtt mind a kettőt, a lélek nem felez.

És soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van,
ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban,
esők füstfellegében narancs köpenyek égnek.
Kinek viszem a fáklyát? Magamnak? A sötétnek?

De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó,
hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól,
nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem,
a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem.

Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem mely ágas,
hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az,
s bármilyen is magányom, az emberség a létem,
a hárommilliárdnak pár mondatát megértem.”
 

Sajó Sándor: A magyar nyelv

Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli…
Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság,
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!
Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél…
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba’ hittem:
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyőrű, egyetlenegy!


Faludy György:  Óda a magyar nyelvhez (részlet)

“Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.”


Sulyok Vince: Hazád és anyanyelved (részlet)

„Jaj annak, akit sorsa kiszakít
hazájából, anyanyelvéből,
de ezerszer jaj annak, aki kész
feledni mindkettőt; mert új hazát
s új anyanyelvet cserébe nem ád
a másik ország, ahol élsz s az új nyelv,
bárhogy betölti mindennapjaid!

Míg neved magyar, idegen maradsz,
míg múltad magyar, idegen maradsz,
bárhova vet a sorsod!”


Zilahy Lajos: Magyar írógép (részlet)

„Kopog a gép. A ronda ócskavas
Magától írja már az avas és havas
„Piros csizmám nyomát, zöld erdő
harmatját...”
„Hullatja levelét az idő vén fája...”
„Különös, különös nyár éjszaka volt,
Az égben egy dühödt angyal dobolt...”
„Én úgy szeretlek, mint anyját a gyermek,
Mint mélyüket a hallgatag vermek...”
„Az am, hazám!”
Isa pur és chomu vogmuc.”


Füst Milán: A magyarokhoz (részlet)

“Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.
Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott”