2022. szeptember 30. péntek
Benedek Elekre emlékezve

Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 6-99 éves korig

A népmese napját immár 17. alkalommal ünnepeljük szeptember végén Benedek Elek tiszteletére. Meséinkkel közelebb kerülünk lelki és kulturális gyökereinkhez. A mesemagot elültetve, növekedését ápolva mesefánk lassan égig érővé cseperedik. A népmesekultúra annak köszönheti reneszánszát, hogy mára minden kicsi és nagy, gazdag és szegény ember ráébredt a népmesék soha el nem múló bölcsességére.
Benedek Elek 1859. szeptember 30-án a Csík déli részén elhelyezkedő Kisbaconban született. Születése után bátyját, Ignácot egy vadkan halálosan megsebezte, amibe a család belebetegedett, nem volt erejük foglalkozni az újszülöttel, így egy szolgáló vitte el megkeresztelkedni, még az Elek nevet is ő választotta neki.
Benedek Elek 30 évesen a képviselőválasztáson jelöltette magát és bekerült a parlamentbe, ahol a gyermekirodalomért küzdött. A gyermekirodalom művelése számára misszió volt. Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta. Szűzbeszédében a gyerekirodalom általános helyzetét ismertette, dilettáns, tehetségtelen írókra, külföldi nyelvről silányul magyarra fordított mesékre panaszkodott.
Mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé. Tanüggyel is foglalkozott, felszólalt a testi fenyítés ellen. Politikai pályafutása hamarosan véget ér.
Az 1893-as évben belevetette magát az írásba és publikálásba, ekkor már négy gyermek apja volt. 1900-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Elek Apóvá akkor vált, amikor a Cimbora nevű lap főszerkesztője lett. Korábban is számos újság életében vett részt, mint alapító, szerkesztő vagy újságíró, de a Cimbora egészen az ő nevéhez kapcsolódott. A Cimbora legfontosabb rovata az „Elek nagyapó üzeni” volt. A postás naponta 20-30 gyerek levelét is elvitte Benedek Elekék házához. Ezek mindegyikére ő maga válaszolt.
1889-ben gyereklapot indított Pósa Lajossal, az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számított a magyar ifjúsági lapok történetében, és meghatározta a következő évtizedek idevágó törekvéseit.
1894-ben újabb folyóiratot indított: a Nemzeti Iskolát tíz éven át szerkesztette, ami a magyar közoktatás ügyének jelentős fórumává vált. Sorrendben a következő általa indított lap, a Magyar Kritika Benedek Elek rendkívüli sokoldalúságát és ambícióját bizonyítja. Ennek a kiadványnak többek között Osvát Ernő is munkatársa volt.
1894 és 1896 között újabb könyvei jelentek meg, több műfajban is kipróbálta magát. A Huszár Anna nyitja lányregényei sorát. Ekkor jelent meg a kortársak körében nagy visszhangot kiváltó műve, a Testamentum és hat levél, majd monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete.
1909-től ismét gyerekeknek szóló lapot, a Jó Pajtást szerkesztette, Sebők Zsigmonddal együtt. Sebők 1916-ban bekövetkezett haláláig társszerkesztője, utána főszerkesztője volt a lapnak, egészen 1923-ig, amikor a Cimbora kedvéért lemondott a Jó Pajtásról.
Az első világháború évei alatt Budapesten élt.
1921-ben Benedek Elek végleg hazatért szülőfalujába. Fogadalma szerint egy esztendeig nem mozdult ki portájáról, de lassan mégis bekapcsolódott az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe: 1922. július 31-én beszédet mondott a Segesváron rendezett Petőfi-emlékünnepségen, majd cikkezni kezdett a Keleti Újságban.
Benedek Elek 1929. augusztus 17-én, levélírás közben kapott agyvérzést. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.
Feleségével annyira rajongtak egymásért, hogy megbeszélték, egyszerre fognak meghalni. Negyvenöt évig éltek együtt boldog házasságban, majd amikor bekövetkezett a tragédia, felesége gyógyszereket vett be és követte őt a halálba. Haláluknak híréről így tudósítottak: „Amikor a veronált bevette, bement a betegszobába, hogy utolsó, könnyes pillantásaival elbucsuzzon az urától, akivel szinte egy lélekké forrasztotta a hosszu évek harmonikus együttélése. Megcsókolta a szép, ezüsthaju, férfi fejet, amely behunyt szemmel pihent a párnán. Azután a maga szobájába ment. Lefeküdt és amikor a hatalmas méreg-adag hatni kezdett, mélyen elaludt.
A család kétségbeesve állotta körül az ágyat, mert a gyermekek tudtak arról, hogy szüleik milyen határtalan szeretetről tanuskodó, de végzetes fogadalmat tettek egymásnak. Mindent elkövettek, hogy édesanyjukat eszméletre téritsék. De a kilenc veronál pasztilla hatása hatalmasabb volt az orvosok kétségbeesett erőfeszitésénél. Ebből a halálos álomból Benedek Elekné nem tért többet magához, és ma, hétfőn reggel, fél kilenc órakor örökre lehunyta szemét, hogy egy nappal később kövesse a nagy adatra imádott férjét, aki az ő veronálos kábulata alatt adta vissza lelkét a mindenhatónak.”
„Jézus tanítványa voltam. Gyermekekhez lehajoltam. A szívemhez felemeltem. Szeretetre úgy neveltem.” - Benedek Elek sírfelirata

Benedek Elek: A jó barátok 

Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Szívem nyugodt, hogyha őt látom,
Ő az én leghívebb barátom,
Kedves barátom.
Erdőt, mezőt vele bolyongom,
Vele játszom, ha nincs más dolgom.
Hozzám simul, ha bús a kedvem,
Csuda-e, hogyha megszerettem?
Úgy megszerettem!

ERDÉLYI NÉPMONDÁK - A „MAGYAR NÉP” KÖNYVTÁRA 18.
IRTA: BENEDEK ELEK; SZERKESZTI: GYALLAY DOMOKOS

Andorás vitéz
Szent István koronázó ünnepére a világ minden tájékáról összesereglettek a legvitézebb daliák, hogy összemérjék erejüket, ügyességüket. Hadd lássák az ünneplő népek, melyik országnak a fia a legvitézebb a vitézek között. A rengeteg sok vitéz között egy tünt ki különösen, mert ez egymásután döntötte porba a vitézeket. Hogy miféle nemzetségbeli volt ez a vitéz, senki sem tudta, de látta a király, hogy nem magyar s erősen búsult, hogy a magyar vitézeket megszégyeníti egy idegen vitéz. Már egy vitéz sem akadt, aki ezzel a vitézzel kiálljon, sem idegen, sem magyar, akkor állított be a palota udvarára egy deli szép legény, akinek azomban sem kard, sem buzogány nem volt a kezében, nem is lóháton jött, csak úgy gyalogszerrel. - Felséges királyom, - szólt a legény, - adj nekem kardot, hadd verekszem meg ezzel a vitézzel, aki így megcsúfolta a magyar vitézeket. Hát, adott a király, hogyne adott volna, nagy örömében még azt sem kérdezte, honnét, merről jött, de sejtette a gúnyájáról, hogy hún ivadék. No, kiáll a két vitéz, mindjárt össze is csapnak keményen, reggeltől délig szakadatlan vívnak, de úgy, hogy a föld is rengett alattuk. Meg sem pihentek délben, folytatták a viadalt estig, akkor aztán egyszerre csak földre döndült az idegen vitéz. Hej, nagy volt a magyarok öröme! Hát még a királyé! Az örült csak igazán. - Mi a neved, fiam? - kérdezte a király. - Andorás a nevem, felséges királyom, - felelt a vitéz. - Bizony, ha Andorás, legyen ezután Erős Andorás a neved s mert látom gúnyádról, hogy székely vagy, te leszel ezután a székelyek vezére. Nagy lett a hire Andorás vitéznek, sok-sok csatában verte meg az ellenséget s kapott is a királytól sok-sok várat, rengeteg földet. Andorás nemzetsége nem halt ki, él az ma is, de most nem Andorás, hanem Andrássy a nevük.
MEK: https://mek.oszk.hu/11700/11702/pdf/11702.pdf

Benedek Elek művei a Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/ jóvoltából díjmentesen olvashatóak.
MEK: https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=Benedek+elek&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36-1/282-9634
E-mail: wekerlei.konyvtar@gmail.com; konyvtar@kmo.kispest.hu
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar