Ciprusi hangulat - Wekerlei világjárók
Vetített képes úti élménybeszámoló
Előadó: Veréczi Frick Zsuzsa
Időpont: 2023. május 5. péntek 17.00-18.00
Helyszín: Wekerlei Könyvtár
Ajánlott korosztály: 14-99 éves korig

A Ciprusi Köztársaság szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre, ami Ciprus szigetén terül el. Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete.
A kellemes időjárási viszonyok, a gazdag kulturális örökség, a csodás táj, a meseszép strandok, a kristálytiszta víz, a nyüzsgő tengerparti üdülőhelyek utazásra, az ország felfedezésére csábítanak.
Stratégiai elhelyezkedése miatt a sziget története során több civilizáció hódításának is célpontjává vált. Állt többek között asszír, egyiptomi, perzsa, római, arab, velencei, oszmán és brit fennhatóság alatt is. A változatos kulturális hatás emlékét számos építészeti látnivaló őrzi.
A sziget különlegessége, hogy a déli részét görögök, az északi részét törökök lakják, a két részt 1974 óta az ENSZ által felügyelt zöld zóna választja el egymástól. Ciprus déli részre 2004. május elseje óta az Európai Unió, és 2008-tól az eurozóna tagja.
A monda szerint itt született Aphrodité, a „habokból kiemelkedő”, a szerelem és a szépség istennője a görög mitológiában.
Veréczi Frick Zsuzsa mutatja be ezt a csodás országot saját úti élményein keresztül péntek este.
„Minden gyönyörű táj a maga módján a világ leggyönyörűbb tája, mert egyedi, megismételhetetlen, mint egy nagy ember vagy egy klasszikus műalkotás.” Galgóczi Erzsébet
A programon a részvétel díjtalan, de előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni e-mailben, telefonon, Facebookon, honlapunkon vagy személyesen lehetséges.

Veréczi Frick Zsuzsa évtizedekig dolgozott a Magyar Légiközlekedési Vállalatnál /MALÉV/, közben kikacsintgatott az írás, az újságírás felé. Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból tudósította a Magyar Nemzetet, az akkor induló Heti Válasz folyóiratot, majd a Népszabadságot. Társszerzője a „K. und K. kalandozások - Avagy a Habsburg Birodalom nyomában a XXI. században” című (Népszabadság Zrt. - Budapest, 2007) könyvnek. Első önálló kötete, „A repülést szolgálták” 2013-ban jelent meg. Ezt követte még két könyv, „A repülést szolgálták 2.” 2019-ben és „A repülést szolgálták 3.” 2022-ben.

Május 5-ig, hat napon át minden nap egy-egy érdekesség olvasható Ciprusról a Wekerlei Könyvtár Facebook oldalán, és összegyűjtve a honlapunkon. 

CIPRUS A MACSKÁK SZIGETE
A szigeten közel másfél millió cica él. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint több macska él Cipruson, mint ember, vagyis fejenként több cicája is van az ottlakóknak.
A legenda szerint Szent Heléna, egyházi nevén Szent Ilona volt, aki a szigetre cicákat hozatott Egyiptomból, azért, hogy az elszaporodott kígyókat kiirtsák a szőrös, nyávogó négylábúak. Miután ez megtörtént, a cicák indultak szaporodásnak Cipruson, de a házikedvencekké váló macskák igazán bájos kis állatok.
Egy ideig nem volt bizonyíték arra, hogy a macskák tényleg háziasított állatok lehettek, de egy francia paleozoológus, Jean-Denis Vigne és munkatársai 2004 áprilisában a ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták. Ez bizonyítja, hogy a szigeten már nagyon régóta élnek együtt a cicák az emberekkel.
„Nem is hiszed, milyen kellemesen telik az idő, ha egy macska dorombol az embernek!” Bálint Ágnes

 CIPRUSI NYELVEK - Török ciprióta és görög ciprióta nyelvjárás
Ciprus 1960-ban kiadott alkotmányának értelmében a görög és a török a hivatalos nyelv. Az 1974-es török invázió, az ország két részre osztása után a görög nyelv a déli, míg a török az északi részen dominál. A két nyelvnek megvan a maga nyelvjárása a szigeten - török ciprióta és görög ciprióta nyelvjárás -, amelyek eltéréseket mutatnak, kölcsönösen hatnak egymásra és befolyásoltak más nyelvektől is.
Az angolt széles körben beszélik a sziget mindkét felén. A külföldiek magas arányának következtében az angol félhivatalos nyelvvé vált. A déli részen a szolgáltatások elérhetők görög és angol nyelven is. Az angol nyelvű külföldi dokumentumokat (diploma, születési anyakönyvi kivonat) nem kell lefordítani görögre. Angolul kommunikálnak egymás között a görög és török ciprióták is, főleg a fiatalabb generáció. A politikai kapcsolat nyelve a két rész között szintén az angol.

CIPRUSI ÉTELEK
A ciprusi konyha különleges, egészséges, és nem terheli meg a szervezetet. Az ételek mediterrán jellegűek, különlegességüket az ízesítésük, a közel-keleti konyha fűszerei adják meg. Legjellegzetesebb az ún. meze, amiből kétféle létezik: húsmeze (meat meze) és halmeze (fish meze). Ez egy ételkombináció, amiben kb. 10-15 féle étel szerepel: mártások, saláták, sajtok, húsok. Érdemes megkóstolni a sziget nemzeti ételeit: meze, mousaka (darált hússal töltött tészta), kefte (húsgombócok), halloumi (sajt), a ciprusi édességek közül pedig az ún. karidaki-t (fiatal zölddió fahéjas, szegfűszeges szirupban) és a kitrolemon-t (kandírozott citrusféle). Cipruson sok étterem van és széles, csábító az ételkínálat. A nemzetközileg általánosan elfogadott íratlan szabályok szerint, a végösszeg kb. 10% ajánlott borravalóként adni.

CIPRUSI ITALOK
Egyes kutatások szerint Cipruson állították elő a Mediterráneum első borait. A sziget leghíresebb bora az édes Commandaria, ami Ciprus különlegessége. Commandariát a helyi hagyomány szerint 3000 éve készítenek ugyanazzal a módszerrel. A bor története igazolhatóan a johannita lovagrend tevékenységére, az 1200-as évekre vezethető vissza. Ma a ciprusi borok meglehetősen vegyes minőségűek. Az otello és az afames a legkedveltebb a vörösborok közül. A sziget borai közül megemlítendőek még: Keo Hock, White Lady, Arsinoe és Aphrodite. Legerősebb ciprusi ital a Zivania, amely a borkészítésnél a préselés után visszamaradt szőlőből erjesztett és kifőzött törkölypárlat. Alkoholtartalma meghaladja a 40%-ot.

CIPRUSI KÖR ALAKÚ HÁZAK - KŐKORI FALU
HIROKITÍA Ciprus szigetén található újkőkori régészeti lelőhely. Az i.e. 7. és 5. évezred között lakott település a Kelet-Mediterráneum egyik legjobb állapotban fennmaradt és legfontosabb történelem előtti lelőhelye. 1998 óta a Világörökség része.
A kőkori falut 1934-ben fedezte fel a Ciprusi Régészeti Intézet vezetője, Porfíriosz Díkaiosz, aki 1934 és 1946 között hat feltárást végzett itt. A 70-es évek elején a régészek újból elkezdték a feltárást, de ezt félbeszakította Ciprus török megszállása. A kutatást 1977-ben az Alain Le Brun vezette francia csapat folytatta.
A falut egy erős, 2,5 méter vastag és 3 méter (a máig megmaradt legmagasabb pontján) magas kőfal védte. A falon feltehetően több kapun keresztül lehetett átjutni. A falu házai közül eddig kb. 20-at tártak fel. A kör alaprajzú házak alapozás nélkül közvetlen a földre épültek, közel egymáshoz. Külső átmérőjük 2,3-9,2 m, a belső pedig 1,4-4,8 m között változik. Falaik mészkőből, vályogból és döngölt agyagból készültek; kívül többnyire kőből, míg belső felület égetetlen agyag vagy vályogtégla. Tetejük lapos volt, ágakra és nádra rakott agyagrétegből állt. Helyenként látszik, hogy a fal belső felületét kifestették.
Belső beosztásuk az épület funkciójától függött. Belül főzésre és fűtésre szolgáló tűzhelyeket találtak, valamint házimunka és pihenés céljára emelt padokat és oszlopok maradványait, amelyek egy felső szint létére engednek következtetni. A falakba ablakokat vágtak. Feltételezik, hogy egy család több házat is lakott, amik egy csoportban egy nyitott udvar köré épültek.
A falu lakossága nem haladhatta meg a 300-600 főt. A lakosok viszonylag alacsonyak voltak, a férfiak átlagmagassága 160 cm, a nőké pedig 150 cm volt. A csecsemőhalandóság nagyon magasnak bizonyult. Az átlagélettartam a felnőttkort elért férfiak esetében 35 évet, míg a nőknél 33 évet ért el. Halottaikat összekuporodott testhelyzetben a házak padlója alá temették el.
Az i.e. 6. évezred közepén a falut ismeretlen okból hirtelen elhagyták és ezer évig lakatlanul állt. Új lakói egy másik kultúrához tartoztak, akik a régi lakosokkal ellentétben már cserépedényeket is használtak. A települést az i.e. 4 évezred elején hagyták el véglegesen.

APHRODITÉ, CIPRUS SZÜLÖTTE
A legenda szerint APHRODITÉ, a szépség és szerelem istennője Cipruson született.
Aphrodité, „a habokból kiemelkedő”, a szerelem és a szépség istennője a görög mitológiában. A római mitológiában a késői köztársaság korában Venusszal azonosították. Az etruszk mitológiában Turan a hozzá hasonló. Maguk a görögök inkább az óegyiptomi Hathor istennőhöz hasonlították. Valószínűleg Atargatisz istennő ciprusi változata terjedt el a görögség körében Aphrodité néven, erre utal gyakori alternatív neve, Küprisz, a „ciprusi”, amely az eredeti, régebbi neve, ekkor az „aphrodité” jelzőként funkcionált. Emellett Kütherea elnevezése is ismert, amely Küthéra (ma Kíthira) szigetére mutat. Az istennő egyik mellékneve ezen kívül a Kallipügosz, „szép fenekű” volt.
Születéséről kétféle monda létezik. Az egyik mítosz szerint akkor született, amikor Kronosz sarlójával kasztrálta apját, Uranoszt. Ettől a tenger habot vert és hullámzott, és a habokból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt. Az istennő neve is születésére utal, hiszen az „aphrosz” szó görögül „hab”-ot jelent. Ciprus szigetén Petra tu Rumiunál lépett partra, amit „Aphrodité sziklájának” neveztek el. A legenda szerint mikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket, virágokat és illatszereket (kékvirágú lótusz, mirtusz, gránátalma, menta stb.) különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok). Más legenda szerint Zeusz és Dióné lánya, Homérosz is így említi eposzaiban.
Aphrodité szeszélyes és bohó istennő hírében állt, akinek több szent állata is volt: tisztasága miatt a galamb, kecsessége miatt a hattyú, termékenysége miatt a nyúl, de a delfin és a veréb is. Kedvelt növényei voltak az Adónisz véréből általa teremtett rózsák, a mirtusz, a gránátalma és a citromfa. Nagy ünnepeket, az aphrodisziászokat tartottak tiszteletére az ókori Hellász különböző pontjaiban. A buja, erotikus ünnepek alkalmával főleg Athénban és Korinthoszban a nagy lakomák során Aphrodité papnői vagy kísérői erotikus táncot lejtettek, ami hivalkodó jellege miatt gyakran egy-egy néző elcsábításában teljesedett be. A szeretkezést egy ilyen papnővel egyfajta áldozatnak tekintették Aphrodité felé.

Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9.
Telefon: +36/1/282-9634
E-mail: konyvtar@kmo.kispest.hu; wekerlei.konyvtar@gmail.com
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.